Egyet mondj, Mohácsi!

(Bihari Sándor (1855-1906) festménye)

Mohácsi Viktóriához eddig nem nyúltam. 
Nem nyúl az ember bizonyos dolgokhoz, amiket itt-ott talál. Nem hajol le értük, nem ereszkedik le, vagy ha muszáj, hát csak kesztyűs kézzel. Mert még ráragad valami, még bepiszkolódik, aztán majd hetekig érezni a szagát.A kezemen – csak, hogy tudd, Mohácsi - most is kesztyű van. Különben nem így beszélnék veled.
Mondd, Viktória, megtennéd, hogy válaszolsz? Nem, nem kell hosszasan. Elég egy tőmondat. Egy egyszavas, rövidke, és kicsiny. Feltéve, ha képes vagy rá.
No, nem a szellemi képességeid, meg oskolád vontam most kétségbe. Ki vagy te tanítva jól, ki vagy te oktatva rendesen – persze, a mi pénzünkből.
És itt meg is érkeztünk mondandóm lényegéhez.

Mondd, Viktória! Miért jó az nekem, hogy te egyáltalán vagy? Erre válaszolj! 
Magyar képviselőnek hívnak, és mindent elkövetsz a fajtám mocskolásáért. Mondd meg kérlek, mi ebben énnekem a jó? Mi ebben énnekem a pláne? Megkérlek válaszolj, mi hasznom abból, hogy a fajtád itt van a nyakunkon? Mit adtok ti Nekünk? Mit adtatok? Ötszáz év alatt.

A cigányzenével ne gyere. Saját zenétek nincs. A roma folklór mindig-mindenhol az adott, a befogadó ország zenéjéből merít, azt „lenyúlja”, majd kissé „elcsicsásítja”, a harsányt felerősíti, alpárivá teszi, oszt jó napot. 
A spanyol, orosz vagy magyar cigányzene még csak nem is hasonlít egymáshoz. Ezt akkor tisztáztuk, bár ez sem volt kimondva soha.
És aztán? Bűnözési statisztikát. Mást nem. Én másról nem tudok. Ezért kérlek, könyörgök, ha te tudsz valamit, bármit, akármit, hát csak szólj.
Az Egri Csillagok Sárközije nem létezett. Kitalált alak. Utána lehet nézni. Gárdonyi Kátsája. Az a realitás. Lopott, csalt, hazudott, de amíg a csendőr mögötte állt, kussolt és tudta, hol a helye.
A csendőr most nem áll mögötte, így Kátsa a portámat rabolja. Lop, gyilkol és fosztogat. Eltartom és gyűlöl. Nem ad, csak követel. Támad, fenyeget, fenyegetőzik. Nem hagy már létezni sem.

Mondd meg Mohácsi, miért kéne örüljek, hogy egyáltalán itt vagy? Hogy ti a nyakamon ültök? Mondd meg, és válaszolj, akár egyetlen szóval: énnekem mi ebben a pláne? Miért kéne, hogy szeresselek?
Nem, ezzel ne is gyere. Ha fenyegetsz – PC, börtön, kirekesztés, ellehetetlenítés, lincselés –, attól nem foglak szeretni. Viselkedj úgy, hogy szeretni lehessen. Hogy elfeledtesd a nekem okozott kárt. 
A rengeteg kínt, a félelmet, a szenvedést, az élősködést, és bántalmazást. Sokáig viselkedj úgy, hogy szerethesselek, mert sokáig nem tetted. És akkor tán egyszer, egy napon majd szeretni foglak. De ezt ki kell érdemelned. Mert ingyen ez nem jár. Mint ahogy elvileg a segély se járna ingyen.
Hogy mi jogon mondom ezt? A szülő, az eltartó jogán. Mert te élsz belőlem és nem én tebelőled. S amíg nem válaszolsz, nem tudsz rá válaszolni, a szememben egy pimasz, követelőző, kártékony kis senki vagy. 
Egy parazita.
 
Úgyhogy Mohácsi, gondolkodj, törd a fejed, és válaszolj. Mondj egyetlen indokot, egyetlen érvet, egyetlenegyet, amiért nekem örülnöm kéne, hogy itt vagy. A nyakamon.
Várom a válaszod.