Hűséges olvasóim – különös előszeretettel azok, kiknek birtokában van a „Czímeres ökrök panoptikuma c. kötet – már találkozhattak a „Bártfai vigyorog” címet viselő kis írással, melyben aggodalmaimat fejezem ki egy bizonyos Bártfai Gergely nevezetű firkász tevékenysége miatt.
Bártfai a humanizmus - mi más? - nevében akarta szétbombázni Iránt, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy amikor válogattam az anyagot, nem találtam semmiféle képet a fejéről. (A kötetben tudniillik mindegyik élősködőhöz mellékeltem egy kis frappáns karikatúrát). Így aztán a mű a Bártfai fizimiskája nélkül került a nagyérdemű elé, s ez az állapot minden bizonnyal véglegesnek is bizonyult volna, ha nincsenek jó ízléssel megáldott olvasóim. Szerencsére vannak! Egy művelt úriember egy hajnali, unalmas órában kikutatta nekem a Bártfait, s villanypostával eljuttatta a címemre, így most megoszthatom a nagyérdeművel. Tessék, íme, ő a Bártfai.
Ugye szép?
Bártfai a humanizmus - mi más? - nevében akarta szétbombázni Iránt, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy amikor válogattam az anyagot, nem találtam semmiféle képet a fejéről. (A kötetben tudniillik mindegyik élősködőhöz mellékeltem egy kis frappáns karikatúrát). Így aztán a mű a Bártfai fizimiskája nélkül került a nagyérdemű elé, s ez az állapot minden bizonnyal véglegesnek is bizonyult volna, ha nincsenek jó ízléssel megáldott olvasóim. Szerencsére vannak! Egy művelt úriember egy hajnali, unalmas órában kikutatta nekem a Bártfait, s villanypostával eljuttatta a címemre, így most megoszthatom a nagyérdeművel. Tessék, íme, ő a Bártfai.
Ugye szép?
