2014. október 29., szerda

Erzsihiány


- Képzeld – ült le asztalomhoz a barátom. – Találkoztam egy Marival.
Letettem kezemből „Az általános és titkos választójog veszélyei”” című, készülő új vaskos tanulmányomat, s arcába néztem. Zaklatottságról árulkodott a pillantása.
- Parancsolsz? – fordultam felé.
– Nem érted? – túrt a hajába. – Egy élő, eleven, hús vér Marival. Mari. Mária. Esetleg Marcsi. Ragozzam még? – Hadonászott türelmetlenül. - Mit nem értesz ezen?
Felkeltem az íróasztalom mellől, s járkálni kezdtem a szobában. Előre, hátra. A falon függő Széchenyi kép hűvös nyugalommal figyelte lépteimet. Barátom úgyszintén.
–Nem lehet, hogy valamit félrehallottál? – álltam meg hirtelen előtte. – Nem fordulhat esetleg elő, hogy az illető hölgy a bemutatkozásnál kissé hadarva ejtette ki a szavakat, s te ezért hallottad félre? És voltaképp nem is Mari a szóban forgó személy, hanem mondjuk egy Niki?
Barátom megrázta a fejét, s csak ennyi mondott: Nem.
Tovább róttam a köröket, majd kisvártatva ismét megállapodtam előtte.
– És az sem lehetséges, hogy az illető hölgy neve voltaképp Ivett? (Nem.) Vivien? (Nem.) Jennifer? (Nem.) Tekla? Pálma?
Összes felvetésemre tömör fejrázás volt a válasz.
Egyszerűen nem értettem a dolgot. Tettem még pár kört a nappaliban, majd az utolsó kapaszkodó felé nyújtottam kezem.
- És mondd – hajoltam felé óvatosan. – Nem lehetséges, hogy többet ittál a kelleténél, vagy a félhomály volt erős, s az a feltételezett Mari – fogadjuk most el – nem fiatal hölgy, hanem éltes matróna? Nem lehet másként, mert én az elmúlt két évtizedben nem találkoztam egyetlen eleven, létező Marival sem. S nem hinném, hogy pont Te – igyekeztem szavaimban elfojtani a megvetést – lennél annyira ügyes, és annyira szerencsés, hogy kifogjál egy ilyet.
- Pedig de! – Állt fel barátom a székből, s kihúzta magát. – Tegnap ott állt előttem egy eleven, valódi, hús-vér Mari. Ráadásul csinos. Sehol nem vagy hozzám képest! – tette még hozzá, s az ajtóhoz lépett.
Néztem távozó hátába, s hirtelen a tudatomba villant a kérdés: Atyaég! S vajon hol lehetnek az Erzsik?


/illusztráció: Margitay Tihamér (1859-1922)/