Hallatlan!

Biai-Föglein István (1905-1974) akvarellje

Idén még nem néztem tévét, mert karácsonykor, amikor pár percre bekapcsoltam, elkevertem valahová a távkapcsolót, és annyira meg nem érdekelt, hogy munkát tegyek bele.
Most ráültem a fotelben, s örömömben megnyomtam a gombot.
A Muzsika tévén - nem is tudtam, hogy ilyen csatorna létezik, s hogy nekem van ilyen - embereket figyeltem meg, amint gépről hallatszó zenére tátognak. Ostoba szöveg, borzalmas zene, borzalmas kinézet.

Megfigyeltem még, hogy a nézőtéren az emberek folyamatosan összeütik a tenyerüket, s így kísérik a ritmust. Mindegyik előadó alatt, egyöntetűen, mint valami gép. Remélem a hatóság megteszi a lépéseket, s eljárást indít a csatorna ellen fegyveres erőszak alkalmazása miatt, mert nem hiszem el, hogy szabad állampolgárok erre maguktól képesek. 
Minden bizonnyal gépfegyverrel kényszerítik őket. Korunkban, a szabadság és demokrácia korában ez mégiscsak hallatlan!.