2017. április 26., szerda

A végső igazság nyomában




Érdekes dolgot figyeltem meg. 
Sokan fejtik ki nézetüket a végső igazságról, meg az örökérvényű dogokról, de különös módon az ilyen ember sosem tanulmányozza az erdei pinty szaporodását, nem foglalkozik a mohákkal, a madarak röptével, a folyók áradásával, az öregedés nehézségeivel, vagy akár a szerelemmel.
Nem, az ilyen örök és végső igazságot kereső ember kizárólag a 100 éve halott német filozófus - aki gyakran a könyvtárszobájából nem mozdult ki - gondolatait ismételgeti, holott arról a 80 éve halott másik német filozófus már réges-rég kijelentette, hogy az nem is úgy van.

Ellentétben mondjuk a szerelemmel, mely mióta világ a világ, örök, változatlan, és megváltoztathatatlan.

(Illusztráció: Zemplényi Tivadar (1867-1917) festménye)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése