2018. június 24., vasárnap

Macskás írás



Borzasztó, amit a macskával művelnek. Regény, legenda, mese és rajzfilm - egyik sem kivétel.
Ennek oka, hogy félreértik. A kultúrtörténet nem más, mint a macska félreértése. Aki utálja, azért utálja, mert nem kutya. A kutyát várja tőle. (Miért? Rejtély.) Aki szereti, az meg nem azért szereti, amiért igazából lehetne. Ami igazán szerethető benne. A macska ugyanis nem önző dög, és nem cuki édi truntyika.
A macska elsősorban bolond.

Ez legfőbb érdeme. Ezért szerethető. És ezt nem keresi benne senki, ill. nem látja meg benne. Ha meglátnák, nem haragudnának azért, hogy nem őrzi a házat, és nem várnák azt sem, hogy élő plüssállatkája legyen a családnak, s korunkban, amikor a macskára nincs szükség, feladatköre feleslegessé vált, szakmája megszűnt - gyakorlatilag állástalan -, elfogadnák, hogy birizgálja a telefontöltőt, órákig ül a fal felé fordulva, és felugrik a karácsonyfára.
Mondom, bolond.
Ahogy az érdekes művész is az, akit azért szeretünk, mert fura színekkel festi az eget, vagy történeteket ír, meghökkentő stílusban. Ha abbahagyná, nem írna furákat, hanem elkezdene bevásárolni a szomszéd idős párnak, már nem szeretnénk, és nem érdekelne minket.

Harry Pointer volt az első, ki meglátta a macska lényegét. Ő angol fotós volt. (1822-1889)  Hagyományos macska fotókkal kezdte. Kosárban alszik, tejet iszik, stb. De 1870-től fura pózokba állította be őket, ahol embereket utánoznak. Majd rájött arra, hogy egy egyszerűbb képet is fel lehet azzal dobni, ha ír hozzá valamilyen kis szöveget. (Magyarul feltalálta a mémet.). Ezek a merev, groteszk képek, noha látszólag nem természetesek, sokkal inkább kifejezik a macska lényegét: a birizgát, a látszólag értelmetlen pózban felesleges dolgot sokáig cselekvést.

Két ilyen vicces macskás fotós ember is volt. Harry Whittier Frees a követő, az új generáció. Ő amerikai (1879-1953). Ő már fel is öltöztette a macskákat.
Ha haragszol Cirmire, mert nem kutya, keress rá a képekre, nézd sokáig, mereven - ahogy egy macska tenné -, s meg fogod érteni őt.


(Első közlés: Demokrata, 2018. 06. 22)

2 megjegyzés:

  1. Nagy híve vagyok,Pozsonyi úr, régóta.Emlékszik még: Ami új, az rossz.Akkortájt kezdödött,ezzel az aranyigazsággal. Olvastam az interjút a 888-on.Ès az utána következö rosszindulatú kommentárokból néhányat. Ott nem tudtam hozzászólni, mert az én számgépismereteimhez komplikált a belépés.Itt írom tehát,hogy egyetértek.Söt, sajátomként ismertem fel az utalását az állatvilágra. Mi, emberek mindent átideologizálunk,aztán magunk is eltévedünk a labirintusban.Ha már kételkedünk vélt igazságainkban,akkor forduljunk a természet felé:ott az iránytü.Pl.migráció.Minden állat védi a saját területét,mert az a létalapja. Az ember - ma Európában - nem. Ki a hülye? na ki? Ès így tovább.
    Más:Jelentkezzen,aki képes volt elolvasni egy Esterházy-könyvet.Jelentkeztem,hogy én nem tudtam.Söt.Annyira visszataszítónak találtam, hogy a kukába dobtam.Pedig akkor még a magyar nevén kivül E-ról semmit se tudtam,és vallásos gátlás él bennem a kenyér és könyv eldobásával kapcsolatban.
    Ehhez a cikkhez: A macskákat imádom, csodálom.Az emberruhába öltöztetett kalapos,masnis macskaképek ízléstelenek,visszataszítók, a macska úgy szép, elegáns, imádnivaló, ahogy a természet megalkotta, nincs szüksége fokozásra.Söt, a fokozás megszégyeníti,megalázza.
    A cikk végkicsengését nem értem. lehet,h figyelmetlenül olvastam.Mindegy. Maradok kitartó híve, mint a nyugati"demokrácia áldozata", és további jó munkát kivánok,
    I.Telea, Köln

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm az elismerő sorokat. A végén oolyasmire célzok, hogy sokan mást várnak el ettől az állattól, mint amire képes, és mint amire hivatott, aztán haragszanak rá, hogy nem tudja nyújtani.

    VálaszTörlés