Borzasztó,
amit a macskával művelnek. Regény, legenda, mese és rajzfilm - egyik sem
kivétel.
Ennek
oka, hogy félreértik. A kultúrtörténet nem más, mint a macska félreértése. Aki
utálja, azért utálja, mert nem kutya. A kutyát várja tőle. (Miért? Rejtély.)
Aki szereti, az meg nem azért szereti, amiért igazából lehetne. Ami igazán
szerethető benne. A macska ugyanis nem önző dög, és nem cuki édi truntyika.
A
macska elsősorban bolond.
Ez
legfőbb érdeme. Ezért szerethető. És ezt nem keresi benne senki, ill. nem látja
meg benne. Ha meglátnák, nem haragudnának azért, hogy nem őrzi a házat, és nem
várnák azt sem, hogy élő plüssállatkája legyen a családnak, s korunkban, amikor
a macskára nincs szükség, feladatköre feleslegessé vált, szakmája megszűnt -
gyakorlatilag állástalan -, elfogadnák, hogy birizgálja a telefontöltőt, órákig
ül a fal felé fordulva, és felugrik a karácsonyfára.
Mondom,
bolond.
Ahogy az érdekes művész is az, akit azért szeretünk, mert fura színekkel festi az eget, vagy történeteket ír, meghökkentő stílusban. Ha abbahagyná, nem írna furákat, hanem elkezdene bevásárolni a szomszéd idős párnak, már nem szeretnénk, és nem érdekelne minket.
Ahogy az érdekes művész is az, akit azért szeretünk, mert fura színekkel festi az eget, vagy történeteket ír, meghökkentő stílusban. Ha abbahagyná, nem írna furákat, hanem elkezdene bevásárolni a szomszéd idős párnak, már nem szeretnénk, és nem érdekelne minket.
Harry Pointer volt az első, ki meglátta a macska
lényegét. Ő angol fotós volt. (1822-1889) Hagyományos
macska fotókkal kezdte. Kosárban alszik, tejet iszik, stb. De 1870-től fura pózokba állította be őket, ahol embereket utánoznak. Majd
rájött arra, hogy egy egyszerűbb képet is fel lehet azzal dobni, ha ír hozzá
valamilyen kis szöveget. (Magyarul feltalálta a mémet.). Ezek a merev, groteszk
képek, noha látszólag nem természetesek, sokkal inkább kifejezik a macska
lényegét: a birizgát, a látszólag értelmetlen pózban felesleges dolgot sokáig
cselekvést.
Két ilyen vicces macskás fotós ember
is volt. Harry Whittier Frees a követő, az új generáció. Ő amerikai
(1879-1953). Ő már fel is öltöztette a macskákat.
Ha
haragszol Cirmire, mert nem kutya, keress rá a képekre, nézd sokáig, mereven -
ahogy egy macska tenné -, s meg fogod érteni őt.
(Első közlés: Demokrata, 2018. 06. 22)
Nagy híve vagyok,Pozsonyi úr, régóta.Emlékszik még: Ami új, az rossz.Akkortájt kezdödött,ezzel az aranyigazsággal. Olvastam az interjút a 888-on.Ès az utána következö rosszindulatú kommentárokból néhányat. Ott nem tudtam hozzászólni, mert az én számgépismereteimhez komplikált a belépés.Itt írom tehát,hogy egyetértek.Söt, sajátomként ismertem fel az utalását az állatvilágra. Mi, emberek mindent átideologizálunk,aztán magunk is eltévedünk a labirintusban.Ha már kételkedünk vélt igazságainkban,akkor forduljunk a természet felé:ott az iránytü.Pl.migráció.Minden állat védi a saját területét,mert az a létalapja. Az ember - ma Európában - nem. Ki a hülye? na ki? Ès így tovább.
VálaszTörlésMás:Jelentkezzen,aki képes volt elolvasni egy Esterházy-könyvet.Jelentkeztem,hogy én nem tudtam.Söt.Annyira visszataszítónak találtam, hogy a kukába dobtam.Pedig akkor még a magyar nevén kivül E-ról semmit se tudtam,és vallásos gátlás él bennem a kenyér és könyv eldobásával kapcsolatban.
Ehhez a cikkhez: A macskákat imádom, csodálom.Az emberruhába öltöztetett kalapos,masnis macskaképek ízléstelenek,visszataszítók, a macska úgy szép, elegáns, imádnivaló, ahogy a természet megalkotta, nincs szüksége fokozásra.Söt, a fokozás megszégyeníti,megalázza.
A cikk végkicsengését nem értem. lehet,h figyelmetlenül olvastam.Mindegy. Maradok kitartó híve, mint a nyugati"demokrácia áldozata", és további jó munkát kivánok,
I.Telea, Köln