2017. április 26., szerda

A végső igazság nyomában




Érdekes dolgot figyeltem meg. 
Sokan fejtik ki nézetüket a végső igazságról, meg az örökérvényű dogokról, de különös módon az ilyen ember sosem tanulmányozza az erdei pinty szaporodását, nem foglalkozik a mohákkal, a madarak röptével, a folyók áradásával, az öregedés nehézségeivel, vagy akár a szerelemmel.
Nem, az ilyen örök és végső igazságot kereső ember kizárólag a 100 éve halott német filozófus - aki gyakran a könyvtárszobájából nem mozdult ki - gondolatait ismételgeti, holott arról a 80 éve halott másik német filozófus már réges-rég kijelentette, hogy az nem is úgy van.

Ellentétben mondjuk a szerelemmel, mely mióta világ a világ, örök, változatlan, és megváltoztathatatlan.

(Illusztráció: Zemplényi Tivadar (1867-1917) festménye)

2017. április 17., hétfő

Felkelés





Ma ismét láttam egy posztban az alábbi fölszólítást: „Ébredj fel!” . És ott volt mellette, hogy „kelj fel, és tegyél végre valamit!”
Valami társadalmi háborgás volt a kifakadás a médiával, politikával, hatalommal, információval kapcsolatban, mellyel - hihetetlen - de visszaélnek.
Nézegettem ezeket a szavakat, nézegettem, majd elképzeltem, hogy az illető, aki ezt posztolta, utána elengedte a caps lock gombot, felkelt a székből, majd büszkén „felébredve” elindult, s kivitte a konyhába a kávés bögrét….

)Illusztráció: Udvary Pál /1900-1987/ festménye)

2017. április 2., vasárnap

Levelezek a galériával




 Levelezek a Kieselbach galériával. Van egy eladó Gyertyáni Németh Gyula (1892-1946) képem - Deák Ébner Lajos utánérzés, de elfogadható -, s felkínáltam nekik. Pár hét után leereszkedtek, s válaszoltak, hogy 40 000 forint az ára, annyiért megvásárolnák.
- De Tisztelt galériás urak! - értetlenkedtem levelemben. - Kissé különösnek tartom mindezt, lévén a Gyertyáni képeket még a BÁV is 200-al indítja, s az Önök aktuális kínálatában épp megvásárolható egy Gyertyáni Németh Gyula kép 360 000 Ft-ért. Vajon mi lehet ennek a sajátos anomáliának az oka?
Izgatottam-vártam a választ - kizártnak tartottam tudniillik, hogy a neves galéria arra játszana, hogy a hülye magyartól tizedáron felvásárol mindent, s gennyesre keresi magát - de hiába. 
Azóta se értem a dolgot. Szabó Dezsőnél találtam valami utalást a jelenség magyarázatával kapcsolatban, de rögtön be is csuktam a kötetet. Annyira csúnya dolog volt….

2017. március 6., hétfő

A szabálykövetésről




Mind a túlzottan szabálykövető, mind a túlságosan szabados ember voltaképp a  tehetségtől fél, az emberi nagyságtól, azt gyűlöli.
A tehetség ugyanis korlátokat tör át, de ugyanakkor törvényt is szab, ösvényt vág és szabályt alkot.
A fantáziátlan, tehetségtelen ember pedig vagy betű szinten követi a szabályokat, vagy semmi szabályt nem tart be, de mindkettő mögött a saját unalmas jelentéktelensége áll.
Épp ezért a túlzottan szabálykövetés és a semmi szabályt be nem tartás voltaképp egy és ugyanaz. A szellem halála.

(Illusztráció:  Litteczky Endre /1880-1953/ )

2017. február 27., hétfő

Pozsonyi Ádám új felolvasóestje


Pozsonyi Ádám új felolvasóestje, régi és eddig még ismeretlen írásokkal
2017. március 3. 18  óra.
Polgári Mulató. 1053. Kossuth Lajos utcza 17.

2017. február 20., hétfő

Reggeli kalandok



No, akkor bemutatom, miért is buta a bolsi!
Tagja voltam a facebookon a zuglói Hajós Alfréd iskola csoportjának. Ide jártam, és betettek. De nem ez az érdekes.
Nemrég felfedeztem, hogy valaki lelkesen osztja a hírfolyamban az ATV cikkeit, és uszítja a népet.
Felszólítottam - mint kultúrember - hogy fejezze be, mert nem óhajtok kommunista propagandát nézni az oldalon. (Én se linkelgetem be az általános iskolás csoportba, hogy mit gondolt Tormay Cecile a bolsevikokról, mert nem oda való.)
Erre az illető - kiderült, ő ott holmi admin, szerintem pártitkárnak képzelte magát - hopp, már ki is zárt a csoportból.
De még ez sem a legérdekesebb!
Hanem még utána - miután kizárt - látom az értesítésben, hogy "Éva Domokosné Román" hozzászólt a megjegyzésemhez.
Domokos elvtársnő! Ha törli a tagságom, s utána okoskodik, már nem tudom elolvasni! Tetszik érteni? Vagy a logikát nem oktatták a pártfőiskolán?
(ennyit mai kalandjaimból...)


(Illusztráció:  Edvi Illés Aladár /1870-1958/ )

2017. február 18., szombat

Progresszó





"Progresszív".
Sokat hallom mostanában ezt a kifejezést.
Festményre, prózára, zenére is alkalmazzák. Olykor még ideológiára is..
Megnéztem az ebbe a nézetrendszerbe sorolt képeket, prózairodalmi szövegeket, a zajzenéket, az ideológiai megközelítést, s kikövetkeztettem, hogy progresszívvá attól válik valami, ha nem tisztességesen, becsülettel, hanem hibásan, felibe-harmadába teszünk, vagy kontár módra végzünk el valamit.
A progresszív regényben nincs cselekmény, a progresszív festményen nem látszik semmi értelmes, vagy csak vázlatosan, odavetve, a zenében hangszer helyett hordókat csépelnek, s a politikus azt mondja, hogy ha én a saját fajtámat jobban szeretem, mint a jöttment idegent, akkor rossz vagyok.
Ha odaégetem a rántást, nem húzom le a WC-t, rosszul szerelem meg a villanykapcsolót, és lukas cipőben megyek színházba, akkor már progresszív vagyok?

2017. január 28., szombat

Az örök emberi





Azon gondolkodtam a hétvégén, miért van az,  hogy a kultúra  rovat, minden sajtóterméknél valahol hátul, a futottak még kategóriában foglal helyet?
Van a lapban, mert a szerkesztőbizottságnak úgy rémlik, hogy illik olyat, meg hát komoly lapoknál mindig is volt, melyben jelentőségteljes dolgokat mondottak el komoly fizimiskájú urak, de ez a szelet igazából senkit nem érdekel, és így mindig megbíznak valami leggyengébb láncszemet, akit a belföld, külföld, gazdaság, sőt nem ritkán a sport témakörében nem tudnak használni, s a nyakába varrják a kultúra rovatot. Úgy is néz ki mindenhol.
Nehéz eldönteni, hogy a formák ürültek ki, amikkel egykor fontos dolgokat lehetett elmondani, vagy pedig korunk alkalmatlan arra, hogy bárkit is érdekeljenek holmi fontos dolgok.
Azt már megszokhatta az ember, hogy a ballib lapoknál kultúra címszó alatt a Sziget fesztivál dagonyázását értik, rap-énekesek legfrissebb albumát, vagy homokos rendezők multikulturális szeánszait, de sajnos a magukat jobboldalinak, nemzetinek beállító lapoknál sem más a helyzet. Nem pusztán az a gond, hogy ugyanúgy a bomlasztást jelképező és képviselő, nemzetközi selejtet reklámozzák, hanem maga az értéktelenség hirdetése. Az értékhez való hozzáállás beteges volta. Mert – szerény véleményem szerint - egy jobboldali lap nem attól jobboldali, hogy egy jobboldali párt holdudvarához tartozó rendezővel hoz le interjút, aki mellesleg ugyanúgy egy amerikai zsidó családellenes darabját állítja színre, vagy, hogy hasábjain egy budai újgazdag idióta - jobb dolga nem lévén - a Szent Korona Tanról eszkábál össze rap-oratóriumot.
Értéket kéne átadni, értéket, semmi mást, csak hát ki van lúgozva az emberek agya, és érték gyanánt mindig eladási példányszámot, sikerlistán elért helyezést, ráköltött milliárdokat, vagy nemzetközi hírű szereplőgárdát értenek. Még az elvileg jobboldaliak is. És az ember, ha kinyit egy (úgymond) jobboldali lapot, ugyanazt a trendi mocskot kapja arcába, mint a ballib lapoknál, csak esetleg a rendező, a színházigazgató vagy a forgalmazó cég a mi kutyánk kölykének a cimborája.
Netes lapoknál még durvább a helyzet. Ott szépen Copy-paste eljárással beillesztenek pár hírecskét, amik szintén ugyanúgy, ugyanabban a formátumban, ugyanazzal a káros szellemiséggel folynak a csapból is mindenhonnan, és le van tudva a kultúra. Igen, nekünk van olyan rovatunk.
Vannak az ún. keresztény lapok. A helyzet semmivel sem jobb azoknál sem. Bár az ember naivan azt hinné, az ellenkezője igaz, de sajnos értékekre ott sem kíváncsiak. Meg az értékek felvállalására sem. Főleg nem a hangos felvállalására. „Meg ne sértsünk senkit!” Ez a jelszó mindenütt, és piszkosul vigyáznak, nehogy bűnt képen töröljék, nehogy kemény mondat papírra vettessék, netán a sátán megsértődjön, és valami fene ökomenikus nyáladzásban úgy megfelelnek mindenkinek, hogy voltaképp nem mondanak semmit. Üzenet, érték nincs, annak felvállalása se. 
Isten nem aktuális.
De ez van mindenhol. Az aktualitásért lihegnek. Akarják, óhajtják, szinte könyörögnek az azonnal elavulásért, pedig egy újszülöttnek minden vicc új, és mindig újra és újra el kéne mondani, mert generációk nincsenek tisztában a magyar irodalom legnagyobbjaival. És igen, régen írták, ötven, száz vagy lehet, hogy kétszáz éve, de sajnos nagyobb, jobb és fontosabb, mint az új Ákos-album vagy a divatos rendező legújabb válása.
Vannak bizonyos dolgok, amik már elérték a fejlődés végpontjait. Nem kedvencem a progresszív rock – azért jövök ezzel a példával, mert így akinek Lovik Károly egy semmi, tán az is megérti, miről beszélek – de a lényeget elmondták ’68 és ’’72 közt. Biztos készítenek korunkban is bonyolult és virtuóz zenéket, hamis hangokkal vagy pedig harmóniákkal a köbön, de a Van Der Graaf Generator, a Yes, vagy a King Crimson úgyis elmondta, már ami e téren elmondható. Hozzátenni nemigen lehet. Vagy lehet, de az alapok ismerete nélkül billeg az egész tákolmány.
Mert ami örök és egyetemes, annak nincs aktualitása, ami meg egy hónap alatt avul, arról beszélni sem érdemes.

(Illusztráció: Kontuly Béla / 1904-1983/ festménye)