2017. május 14., vasárnap

Plakátkampány





- Na, akkor mi legyen?
Ott ülünk a kocsmában, s törtük a fejünket.  A pártunk kampányához terveztük a plakátokat. A múlt héten alakultunk, mint párt, pontosabban a múlt héten terveztük el, hogy megalakulunk, s valami amerikai nagyon kedves úr azt mondta, hogy mivel ő hisz a fejlődésben, meg az emberi jogokban, ad nekünk az induláshoz egymilliót. 
Vagy százmilliót? Nem tudom, számtanból sosem voltam jó.
A párt neve még nem volt világos, valami demokratikus, meg szabadság, meg európai dolgot akartunk, bár Ernő felvetette, hogy legyen benne az is, hogy magyar, de lehurrogtuk.
Kihozták a sört.
- „Négynapos munkahét”? Ehhez mit szóltok?
- Demagóg - legyintettem. - Nem szopják be.
- Miért? - fortyant fel Géza. - És az nem demagóg, hogy „Ti dolgoztok, ők lopnak”, vagy, hogy „Fizessenek a gazdagok”? De tudod mit? Mondok jobbat. Ha már a proli idióták hergelése - akarom mondani a kisember érdekeinek és jogainak képviselete - a cél. „A fizetés legyen több, ne pediglen kevesebb”.
- Ez nem rossz! - kaptam fel a fejem. - Tetszik!
„Akinek túl jó nője van, arra luxusadó!” És ehhez mit szólsz? Az emberek kis részének van jó nője - mivel a randából mindig több van -, s az emberek utálják azt, akinek van. Vagy adóztassuk meg a jó kiállást, a tehetséget, a fiatalságot, vagy a boldog házasságot is? A mi házunkban a szomszéd mindig veszekszik a feleségével, és ki nem állhatja a vejét, aki harminc éve harmonikus kapcsolatban él. Tuti csomó szavazat!
A lehetőségeken gondolkodtam, mikor oldalvást pillantva az eddig csendben ülő Ernőre esett pillantásom.
Ernő vakargatta az állát. s hozzá csücsörített. Ezt nem szerettem. Ilyenkor mindig a legvadabb baromságokkal hozakodott elő.
Most sem csalódtam.
„Mindenki a munkája, és tehetsége arányában részesedjen a jövedelmekből.”
- Ugyan már! - Vettem el a sörét. - Megvonom a szót. Egy ilyen mondattal egyetlen egy szavazatot sem kapnánk. Maradjunk csak annál, hogy „Több adót a rohadék ellenségemnek”. Az biztos, tuti tipp!

(Réti István /1872-1945/ festménye)

2017. április 26., szerda

A végső igazság nyomában




Érdekes dolgot figyeltem meg. 
Sokan fejtik ki nézetüket a végső igazságról, meg az örökérvényű dogokról, de különös módon az ilyen ember sosem tanulmányozza az erdei pinty szaporodását, nem foglalkozik a mohákkal, a madarak röptével, a folyók áradásával, az öregedés nehézségeivel, vagy akár a szerelemmel.
Nem, az ilyen örök és végső igazságot kereső ember kizárólag a 100 éve halott német filozófus - aki gyakran a könyvtárszobájából nem mozdult ki - gondolatait ismételgeti, holott arról a 80 éve halott másik német filozófus már réges-rég kijelentette, hogy az nem is úgy van.

Ellentétben mondjuk a szerelemmel, mely mióta világ a világ, örök, változatlan, és megváltoztathatatlan.

(Illusztráció: Zemplényi Tivadar (1867-1917) festménye)

2017. április 17., hétfő

Felkelés





Ma ismét láttam egy posztban az alábbi fölszólítást: „Ébredj fel!” . És ott volt mellette, hogy „kelj fel, és tegyél végre valamit!”
Valami társadalmi háborgás volt a kifakadás a médiával, politikával, hatalommal, információval kapcsolatban, mellyel - hihetetlen - de visszaélnek.
Nézegettem ezeket a szavakat, nézegettem, majd elképzeltem, hogy az illető, aki ezt posztolta, utána elengedte a caps lock gombot, felkelt a székből, majd büszkén „felébredve” elindult, s kivitte a konyhába a kávés bögrét….

)Illusztráció: Udvary Pál /1900-1987/ festménye)

2017. április 2., vasárnap

Levelezek a galériával




 Levelezek a Kieselbach galériával. Van egy eladó Gyertyáni Németh Gyula (1892-1946) képem - Deák Ébner Lajos utánérzés, de elfogadható -, s felkínáltam nekik. Pár hét után leereszkedtek, s válaszoltak, hogy 40 000 forint az ára, annyiért megvásárolnák.
- De Tisztelt galériás urak! - értetlenkedtem levelemben. - Kissé különösnek tartom mindezt, lévén a Gyertyáni képeket még a BÁV is 200-al indítja, s az Önök aktuális kínálatában épp megvásárolható egy Gyertyáni Németh Gyula kép 360 000 Ft-ért. Vajon mi lehet ennek a sajátos anomáliának az oka?
Izgatottam-vártam a választ - kizártnak tartottam tudniillik, hogy a neves galéria arra játszana, hogy a hülye magyartól tizedáron felvásárol mindent, s gennyesre keresi magát - de hiába. 
Azóta se értem a dolgot. Szabó Dezsőnél találtam valami utalást a jelenség magyarázatával kapcsolatban, de rögtön be is csuktam a kötetet. Annyira csúnya dolog volt….

2017. március 6., hétfő

A szabálykövetésről




Mind a túlzottan szabálykövető, mind a túlságosan szabados ember voltaképp a  tehetségtől fél, az emberi nagyságtól, azt gyűlöli.
A tehetség ugyanis korlátokat tör át, de ugyanakkor törvényt is szab, ösvényt vág és szabályt alkot.
A fantáziátlan, tehetségtelen ember pedig vagy betű szinten követi a szabályokat, vagy semmi szabályt nem tart be, de mindkettő mögött a saját unalmas jelentéktelensége áll.
Épp ezért a túlzottan szabálykövetés és a semmi szabályt be nem tartás voltaképp egy és ugyanaz. A szellem halála.

(Illusztráció:  Litteczky Endre /1880-1953/ )

2017. február 27., hétfő

Pozsonyi Ádám új felolvasóestje


Pozsonyi Ádám új felolvasóestje, régi és eddig még ismeretlen írásokkal
2017. március 3. 18  óra.
Polgári Mulató. 1053. Kossuth Lajos utcza 17.

2017. február 20., hétfő

Reggeli kalandok



No, akkor bemutatom, miért is buta a bolsi!
Tagja voltam a facebookon a zuglói Hajós Alfréd iskola csoportjának. Ide jártam, és betettek. De nem ez az érdekes.
Nemrég felfedeztem, hogy valaki lelkesen osztja a hírfolyamban az ATV cikkeit, és uszítja a népet.
Felszólítottam - mint kultúrember - hogy fejezze be, mert nem óhajtok kommunista propagandát nézni az oldalon. (Én se linkelgetem be az általános iskolás csoportba, hogy mit gondolt Tormay Cecile a bolsevikokról, mert nem oda való.)
Erre az illető - kiderült, ő ott holmi admin, szerintem pártitkárnak képzelte magát - hopp, már ki is zárt a csoportból.
De még ez sem a legérdekesebb!
Hanem még utána - miután kizárt - látom az értesítésben, hogy "Éva Domokosné Román" hozzászólt a megjegyzésemhez.
Domokos elvtársnő! Ha törli a tagságom, s utána okoskodik, már nem tudom elolvasni! Tetszik érteni? Vagy a logikát nem oktatták a pártfőiskolán?
(ennyit mai kalandjaimból...)


(Illusztráció:  Edvi Illés Aladár /1870-1958/ )