2017. augusztus 12., szombat

Hasraesés

 
Az idegenség előtti hasraesésen gondolkodom...
Látom egy oldalon - valami reakcziós, katolikus felület -, hogy "jaj, a francia lovagi szellem". "A katedrálisok". A büszke és dicső francia kastélyok" "A mittudoménmilyen idegen király..." stb.
Vajon mi a különbség a között, hogy valaki a katedrálisok, a királyok és páncélok miatt esik hasra egy idegen kultúra előtt, vagy amiatt, hogy "Ó, a Szajna part"... "Ó, a francia szimbolisták". "Az igazi művészet és haladó szellem". "Párizs az én Bakonyom..."

(töprengek...)

2017. július 17., hétfő

Értetlenkedés


Én igazság szerint nem értem az LMBTQstb mozgalmat, meg ezt a pride dolgot.(remélem jól ejtem ki a  szót, bár nincs semmi értelme.)
Azt mondja a tévében egy homokos úr, hogy ők a jogegyenlőségért harcolnak.
Érthetetlen számomra ez a jogi egyenlőség mánia. De hát egyenlő, nem? A buzi éppúgy felszállhat a buszra, sorban állhat a postán, örökölhet ingatlant, szerezhet jogosítványt, és ha betör valahová, pont annyi évet kap, mint egy normális ember. Egyszerűen nem értem, hogy mit akarnak...

(Az  alábbi poszt a szerző facebook oldalán volt olvasható, de eltávolították, mert "az alábbi bejegyzés nem felel meg a facebook közösségi alapelveinek".)

2017. július 6., csütörtök

Feng Shui




Életvitelünk kialakításában legfontosabb dolog a harmónia, s ez alól otthonunk sem képezhet kivételt. Az anyagok és színek kellő elrendezése - a Feng Shui - erre kiválóan alkalmas. A korszellembarát otthon ma már szinte elképzelhetetlen a Feng Shui alkalmazása nélkül. 
Tekintsük át, tehát a főbb tudnivalókat!
Varázsvesszőnkkel legelőször is mérjük ki a lakás mentális középpontját. Oda a kor szellemének megfelelő illusztrációt akasszunk - mintegy utalva ezzel is a jelen transzcendens áramlataira.
Benito Mussolini arcképe például nem alkalmas erre a célra. Javasoljuk helyette inkább Cohn Bendit, 68-as anarchista és buzeráns pedofil ízléses portréját.
Mindig ügyeljünk a részletekre! Nem mindegy, hogy a falfelületen mit és hová helyezünk el.
Nem szerencsés dolog, pl. a "Kertész Imre átveszi a Nobel-díjat" című olajfestményt közvetlenül a „Kovarcz Emil megtekinti a nagyváradi gettót” című megsárgult újságkivágás mellé rajzszögezni. Ez káros feszültségeket okozhat otthonunk aurájában.
Helyezzünk külön hangsúlyt a tárgyak és az anyagok kellő harmóniájára!
A DVD-játszó alá például mindig helyezzünk csipketerítőt. A vászon és a mű­anyag tudniillik remekül harmonizál, s ez elősegíti a pozitív gondolatok kiteljesedését.
Ha mondjuk az Európai Unió, a haladás, a demokrácia vagy a terrorizmus elleni harc ötlik fel tudatunkban, érintsük meg kezünkkel a mellettünk álló fikuszt, hogy a nemes ideák hatására fellépő lelkesedés keltette bioenergia átáramoljék a növénybe.
Figyeljük meg, pár héten belül milyen pazar dzsungellé válik így otthonunk. Napi pár perc korszellembarát gondolat, s máris kizöldül lakásunk. (E módszerrel mellesleg komoly összeget takaríthatunk meg, mert nem kell venni új virágföldet, meg mindenféle méregdrága tápsót.)
Vigyázat! A politikailag nem korrekt nézetek károsan befolyásolják a körülöttünk áramló energiamezőt! Az idegengyűlölet, klerikalizmus, rasszizmus vagy a kirekesztés szülte gondolatok akár hetekkel is visszavethetik növényeinket a fejlődésben.
Elalvás előtt - hogy a teljes nyugalom állapotába kerüljünk - nem árt, ha kissé relaxálunk. Vegyünk egy mély lélegzetet, majd kezdjük el ismételgetni magunkban az alábbi rövid kis mondókát: "Az idegen szép! Az idegen jó! Az idegen szép! Az idegen jó!". 

(Benkhard Ágost (1882-1961) festménye)

2017. május 30., kedd

Egyenjogúság




 Csinos hölgyismerősöm panaszkodik. Hangjából csak úgy süt a sértett önérzet, meg a méltatlankodás:
- Elegem van ebből az örökös megkülönböztetésből. A másodrendű szerepből. A kirekesztésből. A szegregációból. Hogy folyton csak kiküldenek a konyhába! Megmondom, tisztelt uram, hogy mire gondolok. Figyeljen, és jegyezze fel. Akár meg is írhatja.
Egy nő csak védheti a migránsokat. Csak megértő lehet velük. Mert ha valami rondát ír róluk, akkor húszan esnek neki, hogy „nő létedre hogy lehetsz ilyen kegyetlen?"
- Ugye, hogy igazam van? – néz a szemem közé.
Szégyenkezve lesütöm a szemem, s hallgatok. Ő folytatja a háborgást.
- Egy férfi csak annyit kap, hogy rasszista. És ezzel le van tudva. De egy nőnek a női mivoltát is megkérdőjelezik. Hol az egyenjogúság, tisztelt uram? Követelem a jogot, hogy lehessek rasszista, utálhassam a migránsokat, s ezért ne vonják kétségbe a nőiességemet. Ha azt írom egy netes fórumon, hogy én elrendelném a határon a tűzparancsot, már feltételezik, hogy nem festem ki a körmöm. Ha kijelentem egy társaságban, hogy a bűnöző beáramlókkal teli hajókat simán el kéne süllyeszteni, úgy néznek rám, mintha ezer éve nem szőrtelenítettem volna, tíz éves divat szerint öltözködnék, és nem tudnám a legfinomabb sütik receptjét.
Kikérem magamnak ezt a bánásmódot! Sőt, követelem a jogot, hogy lehessek rasszista, és közben megoszthassak rózsaszín plüssmackókról készült képeket a facebookon.
A férjemnek bezzeg nem vonják kétségbe, hogy ért a focihoz, vagy, hogy meg tudja szerelni a konnektort. Lenácizzák, azt annyi. Na, bumm! De ettől még a férfiassága csorbítatlan marad!
Megígértem neki, hogy megírom. De továbbra sem szabad hátradőlni!
Mint azt az index cikkében olvashattuk ("Az emancipáció újabb győzelme: nő is vezethet kukásautót), kukásautó vezető már lehet nő, de továbbra sem lehet kukás. 
Csak kukásautó sofőr!
Úgyhogy, ahogy azt a progresszió nagy vezére, Gyurcsány Ferenc fogalmazta meg annak idején: "Gyerünk barátaim, tegyük a dolgunkat!"

(Brocky Károly /1807-1855/ festménye)

2017. május 14., vasárnap

Plakátkampány





- Na, akkor mi legyen?
Ott ülünk a kocsmában, s törtük a fejünket.  A pártunk kampányához terveztük a plakátokat. A múlt héten alakultunk, mint párt, pontosabban a múlt héten terveztük el, hogy megalakulunk, s valami amerikai nagyon kedves úr azt mondta, hogy mivel ő hisz a fejlődésben, meg az emberi jogokban, ad nekünk az induláshoz egymilliót. 
Vagy százmilliót? Nem tudom, számtanból sosem voltam jó.
A párt neve még nem volt világos, valami demokratikus, meg szabadság, meg európai dolgot akartunk, bár Ernő felvetette, hogy legyen benne az is, hogy magyar, de lehurrogtuk.
Kihozták a sört.
- „Négynapos munkahét”? Ehhez mit szóltok?
- Demagóg - legyintettem. - Nem szopják be.
- Miért? - fortyant fel Géza. - És az nem demagóg, hogy „Ti dolgoztok, ők lopnak”, vagy, hogy „Fizessenek a gazdagok”? De tudod mit? Mondok jobbat. Ha már a proli idióták hergelése - akarom mondani a kisember érdekeinek és jogainak képviselete - a cél. „A fizetés legyen több, ne pediglen kevesebb”.
- Ez nem rossz! - kaptam fel a fejem. - Tetszik!
„Akinek túl jó nője van, arra luxusadó!” És ehhez mit szólsz? Az emberek kis részének van jó nője - mivel a randából mindig több van -, s az emberek utálják azt, akinek van. Vagy adóztassuk meg a jó kiállást, a tehetséget, a fiatalságot, vagy a boldog házasságot is? A mi házunkban a szomszéd mindig veszekszik a feleségével, és ki nem állhatja a vejét, aki harminc éve harmonikus kapcsolatban él. Tuti csomó szavazat!
A lehetőségeken gondolkodtam, mikor oldalvást pillantva az eddig csendben ülő Ernőre esett pillantásom.
Ernő vakargatta az állát. s hozzá csücsörített. Ezt nem szerettem. Ilyenkor mindig a legvadabb baromságokkal hozakodott elő.
Most sem csalódtam.
„Mindenki a munkája, és tehetsége arányában részesedjen a jövedelmekből.”
- Ugyan már! - Vettem el a sörét. - Megvonom a szót. Egy ilyen mondattal egyetlen egy szavazatot sem kapnánk. Maradjunk csak annál, hogy „Több adót a rohadék ellenségemnek”. Az biztos, tuti tipp!

(Réti István /1872-1945/ festménye)

2017. április 26., szerda

A végső igazság nyomában




Érdekes dolgot figyeltem meg. 
Sokan fejtik ki nézetüket a végső igazságról, meg az örökérvényű dogokról, de különös módon az ilyen ember sosem tanulmányozza az erdei pinty szaporodását, nem foglalkozik a mohákkal, a madarak röptével, a folyók áradásával, az öregedés nehézségeivel, vagy akár a szerelemmel.
Nem, az ilyen örök és végső igazságot kereső ember kizárólag a 100 éve halott német filozófus - aki gyakran a könyvtárszobájából nem mozdult ki - gondolatait ismételgeti, holott arról a 80 éve halott másik német filozófus már réges-rég kijelentette, hogy az nem is úgy van.

Ellentétben mondjuk a szerelemmel, mely mióta világ a világ, örök, változatlan, és megváltoztathatatlan.

(Illusztráció: Zemplényi Tivadar (1867-1917) festménye)