Dokumentumok





A "Keskeny Károly" név első megjelenése nyomtatásban.

Irodalomtörténeti kuriózum! 
Turkáltam a fiókban, s kezembe kerül ez a csemege. Hölgyeim és uraim - kéretik odaképzelni halk dobpergést -, a Keskeny Károly név első megjelenése a nyomtatott betűk világában.
2002-t írunk. Abban az időben a Magyar Nemzetnél külsőztem, és nemrég jött ki első kötetem, a Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong. (Pocsék tördeléssel, s nyomdatechnikával, de ez most mindegy.)
Szerettem volna valami reklámot, de senki nem vállalta, hogy záros határidőn belül ír róla, meg jobb is, ha az ember maga végzi, így nem jelenik meg túl nagy baromság. Meg is írtam, hogy jó, meg szép, meg eredeti - ami igaz is -, de kellett egy név. Magamat mégse írhattam oda! Hogy néz ki, hogy Pozsonyi Ádám a Pozsonyi Ádám kötetét ajnározza? Ottó barátommal beültünk sörözni, s a harmadik korsónál beugrott. Keskeny... Keskeny Károly. Ez az! Ez olyan jó ködlovagos, Krúdys, meg mittudomén. Ez legyen!
Aztán annyira megtetszett, hogy készülő regényemben, a fejemben lassan formálódó figurának ezt a nevet adtam. "Keskeny Károly" Ugye milyen jó?
16 év telt el, a lap is megszűnt azóta, talán már kikotyoghattam...


(Magyar Nemzet, 2002 szeptember 9.)






Sose dobjuk ki a régi fiókjainkat. Még akkor se, ha szúette vacak. Vagy, ha kidobjuk, előtte túrjunk bele. Kincsekre lelhetünk!
Én is a pincében matatván leltem eme ereklyére. Az "ÁLLÁS ÉS KARRIER" c. hetilap - tudomásom szerint mindössze négy számot ért meg a remek nevű sajtótermék, csak remélhetem, hogy nem miattam - interjúja velem. (2005 január 6.) Maga az interjú pocsék - a kolléga képtelen volt szöveget szerkeszteni, és bepötyögött mindent szó szerint, ami a sör mellett elhangzott -, de a kölyök fejem mellett kortörténeti érdekesség, hogy láthatóan már itt nagyban folyattam harcom a ballib kulturális hegemónia ellen, minden esély nélkül, és tökegyedül.
Mára úgy tűnik, elindult valami. De ezt akkor is én kezdtem el.
Hinnye!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése