A facebook üzenőfalán láttam meg, hogy valami Alex, vagy ki, valami gálán valamit csinált a TV-ben. Először nem is értettem. Alex? Gála? Tévé?Mindegy – gondoltam -, folytatom tovább a művelődést (Rákosi Viktor: A Párisi gyújtogatók / a kommün története), aztán annyit beszéltek róla, hogy kíváncsi lettem rá.
Megnéztem és meghallgattam.
Nos, akinek nem lett volna világos, hogy a szám miről szól - gyanítom, a többségnek nem esett le -, annak segítek megfejteni. Kérem a T. olvasót, haladjunk kéz a kézben, vegyük át együtt a dalszöveget.
„Az én kedvesem egy olyan lány, akit farkasok neveltek, majd elillant egy délibábbal”. (értsd: a „kedvesem” makacs, önfejű, kemény, „független”, neki „egy férfi nem parancsol”). „Az én kedvesem egy olyan lány, akit átölel hét kontinens” (Értsd: kozmopolita, nem tud a fenekén megülni, nyüzsög, képtelen távolságot tartani idegen férfiakkal, feketék-fehérek-sárgák ölelgetik, de a lúzer kiherélt férfi ezt megbocsátja neki. Ő ugyanis toleráns. Nem akarja birtokolni).
„Bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem”. (Értsd: a szerencsétlen hülye nem szól bele, lehet a „kedvesem” akár a fél világ cafkája, ő nem korlátozza. Ő otthon vár, és örül, ha a kedves végre megjön, s a várakozás közben takarít, mos, mert valakinek azt is meg kell csinálni).
„Az én kedvesem egy olyan lány, akit hóbortos álmok tépnek, a végtelennel ujjat húz, és sosem retteg” (értsd: Család, női szerep nem kell neki mindenféle utópista elmebajokról, fantáziál. Ő feltaláló akar lenni, űrhajós, mozdonyvezető és pártelnök. Mozgalmat indít az afrikai éhezők, a felső-voltai melegek, meg a szudáni anarchisták helyzetének javításáért. De a kiherélt férfit ez nem zavarja, elég neki néha egy-egy puszi).
És most jön a refrén: „Mert nekem nincs most más, csak az én kedvesem.” (Értsd: eltűr mindent az őrá nagy ívben tevő feminista öntudatkupactól, a lábtörlője lesz, mert képtelen nőt szerezni. Vár a kedvesemre álmodozva, motyogva, míg a néger buszsofőr, vagy az arab kebab árus végre megunta és kidobta, de addig is lemossa az ablakokat, és pityereg, ha hazatelefonál a kedves valami bulizós helyről – a telefonba behallatszik a szórakozóhely zenéje, és az idegen férfiak röhögése -, hogy csak holnap jön.
De megéri, mert mindig kap tőle egy hatalmas puszit. (A „kedvesemtől”).
„Bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem”. (ismét csak: elfogadja és beletörődik mindenbe, nem korlátozza, nem birtokolja, nem áll fölötte, szótlanul nyeli, ha fűvel-fával jópofizik, csak legalább néha törölje bele a cipőjét).
Összefoglalva: A dalocska férfi szereplője alkalmatlan férfinak, a „kedvesem” pedig egy feminista önjárógép, aki se anyának, se feleségnek nem alkalmas.
Ez a „dal” a férfi degeneráció himnusza. Az infantilis, tekintélyétől fosztott, életképtelen hülye fehér férfi szánalmas önvallomása. (Mert ez nem ének, ez fahangú, ijedt, illedelmes, behódoló nyámmogás, ez a mindenbe beletörődő motyogás folyam).
Ez annak a „férfinak” coming outja, aki harmincévesen is viszi a nő táskáját, elintéz helyette mindent, ugráltatják, kihasználják, és még a cehet is fizettetik vele.
Ez a dal egy életellenes propaganda darab. Egy csasztuska.
A letaszított, genderkezelt férfiak balladája.
Mert modern, haladó, politikailag korrekt korunkban a férfiből gyereket csinálnak, a nőből meg kurvát. És aki nem áll be a sorba, aki nem válik ilyenné, az hímsoviniszta, szexista, és „szélsőséges”.
De a lényeg itt se a nő „jogai”, hanem a fehér ember kultúrájának felszámolása.
Ja, és kik szavazták meg? A németek. A legöngyűlölőbb, legbetegebb, legkiheréltebb leginkább normalitás ellenes, legpolkorrektebb nemzet.
Hopp. most veszem észre, magáról a zenéről nem ejtettem egy szót sem. De hát, mit lehet mondani egy középszerű pol-beatről?
