Mióta "harcra fel!" c. szatírám okán a ballib médiaármádia látószögébe kerültem, olykor megkeres pár szerencsétlen és megosztja velem a bizonyosságot, hogy ő hülye. Vagy gazember. Azt hiszem, tíz éve jegyeztem meg valahol – tudtommal először a honi írástudók közül -, hogy aki ma Magyarországon baloldali vagy liberális, az vagy ostoba, vagy gazember.
Idézek pár levelet. Mind a humanizmus és tolerancia óhajtásának lázában született.
Alkonyi Tamás úr írta ezt (tamas.alkonyi@gmail.com)
“Ön egy ostoba, tehetségtelen és abszolút jelentéktelen senki, kérem, ne próbáljon más szerepben tetszelegni - önmaga előtt se. Bár a messzeségbe-tekintés a turul tövében kétségtelenül jól áll önnek, biztos értékeli is mind a havi 600 olvasója az oldalának, és annak a szennylapnak, amibe úgymond publikál. Sértés másokra nézve önmagát "publicistának" nevezni, arra fel, hogy hetente kifröcsög magából 10 mondatot egy szennylapban.
Bár nekem van bőven vágyam ezen kívül is, de ha valami véletlen folytán egyszer egymásba botlunk az utcán, akkor a biztonság kedvéért legalább szájon fogom vágni önt! :)
Kedves levél. Következő regényemben a frusztrált, ám agresszív libsit, ki a humanizmus nevében “nácikat” inzultál pl. egy tömegközlekedési járművön, Alkonyi Tamásnak fogom elnevezni.
Zeusz@freemail.hu nevezetű írja:
“A könyvtárakban legalább a helyesírási szótárt hagyjátok meg, és olvassatok is bele, vazze! De végül is nem baj, nem kell nektek tudnotok írni. Ha már alkotni képtelenek vagytok, legalább romboltok. Az anyanyelvet is.”
Tetszik ez az anyanyelvféltés és hozzá a vazze.
Ezt nem nekem írták, de rólam. Ez egy blogbejegyzés:
"Akit meg meglátok a könyvtárban könyvet rongálni kitöröm a kezét és a szaros belénél fogom végighúzni a macskaköves úton. Hát az a hetvenlábű-büdöstalpú marsipillangó zuhanna a kibaszott szőrős turul seggetekre"
De a kedvencem az alábbi, amit egy bizonyos “basztid” nevű kommentelt az egyik ősrégi Pellenger videóhoz:
“Ki kéne irtani az ilyennek a családját is!
Meg aki szereti azoknak is.“
Hm.. Nem tudom kihagyni, hogy idemásoljam a Rebellió című, most megjelent regényem egy részletét. A Kilakoltatva c. fejezetből, amikor szegény punkokat randalírozás miatt kihajítják a munkásszállóról. Egy ifjú rebellis jellemrajza:
“Kis Hitler – mint azt a neve is mutatja – világnézetileg nem volt teljesen kiegyensúlyozott (a politikailag korrektségről pedig még halvány fogalma sem volt), de hamar észrevette, hogy a legszebb eszméket hirdetők verik át leghamarabb, a barátságról, szeretetről és egyenlőségről szónoklóktól kapja a legtöbb övön aluli ütést, és a humanizmus és megbocsátás élharcosai döfik hátába legelőször a kést.”
A többit lásd a regényben….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése