(Bachmann Károly (1874-1924) festménye)
Nincs bajom a Fankadelivel. (Uram, Teremtőm, de elegem van már, hogy mindig mindenhol rákényszerül az ember az elhatárolódásra vagy a felsorakozásra, különben nem kap tagságit a gittegyletben). Jó szándékú srác. A szöveg is úgy-ahogy megáll. De valamit ki kell mondani. Persze megint nekem.
Volt egy pillanat. Egy pillanat, amikor talán gátat lehetett volna vetni az egész jelenségnek. Megállítani. Vagy ha nem is gátat vetni, hát legalább jelképesen tenni ellene. Valami szimbolikusat. Ami erkölcsileg felmutat valamit. Mint amikor Zrinyi kirohant a halálba, még ha maga is tudta, hogy látszólag felesleges az egész. Igen, azt a pofont akkor le kellett volna kenni.
1964 (hónap, napot nem tudom), amikor a kis trónörökös Károly herceg, annyira belelkesült a lentről felbuzduló proli bomlasztáshullám – a beat mozgalom – „nagyszerűségén”, hogy haját behódolása jeléül gombaformára vágatta. És az uralkodó, a ma is „trónon” lévő II. Erzsébet, ahelyett, hogy akkora pofont kent volna le neki, hogy a fal adja a másikat, a négy gombafejűt lovaggá ütötte. Ezzel a lovagi cím értékét is devalválta, és kinyilvánította a világ feje tetejére állításának elismerését.
Egész a huszadik századik az volt a rend – a világ és az univerzum rendje – hogy az alsó kaszt másolja a felette lévőt. Hozzá idomul. Azt próbálja utánozni. Az alacsonyabb rendű, a kezdetlegesebb, a magasabbhoz, a felette állóhoz. A nagypolgár másolta az arisztokráciát – innen a sznob kifejezés eredete – a kispolgár a nagypolgárt, a proli a kispolgárt. Az Andrássy úti villák mind a nemesi kúriák koppintásai. Butított verziók. De a pofon nem csattant el. A pápa ma popdalokat gügyög, az iskolában a hülyéhez, a lemaradthoz igazodik a többség, az egészséges alkalmazkodik a hátrányoshoz, s egy fehér, közép-európai magyar gyerek a fekete, amerikai gettó-bűnözők formanyelvét vallja s teszi magáévá. És ezért lelkesednek. És nincs senki, aki felfogná, hogy ez beteg és életveszélyes folyamat.
Hej, az a pofon. Az nagyon kellett volna. Félek, most már késő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése