(a szerző illusztrációja)
Nézze meg az ember! – füstölgök gyakran magamban, amint szép fővárosunk utcáit tereit járva tekintetem megakad a házfalakat manapság oly éktelenül elcsúfító krikszkrakszokat, falfirkákat nézve.
A haladók ezt „graffiti"-nek nevezik, és ezzel véleményünk gyökeres különbözőséget, úgy is mondhatnám „másságot" képvisel, ugyanis szerintem az ilyesmi egyszerűen bunkóság.
Ha jól tudom, holmi acid- techno akármiket képviselnek ezek a szörnyűséges krikszkrakszok, s amint egy-egy ilyen förmedvényre pillantok, gyakran eszembe jut egy régi történet.
1988-ban Csillaghegyen próbáltunk. Amint ballagtunk hangszereinkkel felszerelkezve a próbahely irányába, tekintetünk néha jólesően megpihent az egyik tűzfalon, melyen öles betűkkel mindössze ennyi állt: Lófasz.
Azért ez már nem semmi! Milyen vad lelkiállapot szükségeltetik ahhoz, hogy valaki az általa vásárolt neolux szprével pedánsan, akkurátusan, ezt a tömör kinyilatkozást, a lelkében lezajló ezernyi folyamat eme végső eredőjét, ilyen őszintén feltárja, s miféle szomjas, mohó vágy, hogy meg is ossza mindenkivel.
A felirat heteken át díszelgett, mígnem az egyik nap hűlt helyét találtuk, s csupán az elütő színű vastag festékréteg mutatta a helyet, ahol azelőtt virított.
Lefestették!
Komoran ballagtunk. Aznap a próba sem ment jól. A hatalom beleszól a szabad véleménynyilvánításba. Diktatúra van! – összegeztük végül is.
Később valahányszor arra jártunk, egy röpke pillantás erejéig mindannyiszor megemlékeztünk az ominózus kiírás hűlt helyéről, míg az egyik hétvégén legnagyobb örömünkre, már messziről virított az ismételten kiírt lényeg:
"Lófasz".
Hát igen, az igazságot nem lehet elkendőzni.
Szóval mindig erre az esetre gondolok, ha látom ezeket a teljesen értelmetlen és kaotikus rap-acid-techno krikszkrakszokat.
Hát, már annyi fantázia sincs a mai bunkókban, hogy – ha már barbárul összerondít festékszórójával egy esetleg százötven éves házat – legalább egyetlen értelmes szót próbáljon kiírni. Nem kell egy egész mondatot! Legalább ennyit: lófasz.
De ez a mai modern fiatalság még ehhez is ostoba!
(1996)
