/Illusztráció: Turmayer Sándor (1879-1953)/
Azért nem mindegy, hogy az embernek mi a világnézete, mert ha nagyon aberrált nézetrendszerrel rendelkezik, kínos helyzetbe kerülhet
Teszem azt, az ember elhiszi Darwin blőd meséit, meg ostobaságokat hangoztat az emberek egyenlőségével kapcsolatban, hát könnyen azon találja magát, hogy valami toleranciacsoport tüntetésén ácsorog, mellette gyanús kinézetű egyének vonaglanak illuminált, feltehetően drogos állapotban, ő igyekszik feltűnően tartogatni kezében a kérésre magával hozott könyvet, forgatja a fejét, ám a vásárló még sehol, de valaki már a nyakába akasztott egy táblát az alábbi felirattal: „Én is cigány vagyok”.
Rossz belegondolni.
Szerencsére a darwinizmust elutasítom, az emberek egyenlőtlenségében hiszek, és a másság, az idegenség eleve előítéletet és viszolygást vált ki belőlem, így efféle pácba én nem kerülhetek. Mindjárt elmesélem, miért írom mindezeket le.
Már több hetes történet. csak most jutott eszembe, hogy közkinccsé tegyem.
Egy kedves olvasóm azonnal és rögtön akart vásárolni könyvet - az effajta türelmetlenséggel szemben én toleráns vagyok -, s megbeszéltünk egy találkozót a Bosnyák téren, a templom előtt.
- „Legyen, mondjuk 10 óra tíz perc”. Ez volt az úr kívánsága.
Á, mily precíz úriember! Elutasítja a slendrián szabadosságot. Biztos otthon is így él, modern szennyirodalmat nem tárol honában, és a gyerekeivel magázódik.
Tíz perccel hamarabb értem oda. Mint később kiderült, ő is. Én nem tudtam, hogy ő is ott van - ahogy ő sem, hogy én -, csak bementem előtte a templomba, mondván, elmondok pár Miatánykot, ha már itt vagyok és van egy kis időm.
A szokott helyemre ültem. Pár perc magány, aztán megyek ki, és a hajó másik része felől egy öregúr jön. és ő is nyúl a szenteltvízért.
Rám néz: Pozsonyi Ádám? Mondom: én. Ő meg: No, én meg a Gyula úr vagyok. És átadtam neki. Ott, a félhomályban, a gyermekhittan időpontjainak hirdetményeivel szemközt.
Mily szerencse, hogy nem vagyok haladó szellemű! Úgy „Én is cigány vagyok” feliratú táblát kaptam volna a nyakamba, így ellenben bepótoltam a heti templomba járást.
Mégiscsak megéri tisztességesnek lenni!
