2015. április 16., csütörtök

Mert ő is Ember!


Megyek az aluljáróban, erre arcomba nyomja papírosát egy aktivista.
Nézem, valami PM. (Kellett némi fejtörés, míg rájöttem, melyik törpe baloldali pártocskáról van szó, hej, egyszerűbb világ volt, amíg csak voltak a szocik, azt annyi.)
"Feltétel nélküli alapjövedelem!" - ezt sikoltozta a fülembe.
Átvettem a papírost, s belékukkantottam.
- Jól vettem ki - fordultam felé -, hogy maguk azt szorgalmazzák, hogy a magyar állam mindenkinek adjon havonta egy bizonyos összeget?
- Igen! - nézett büszkén a szemembe, mint holmi álruhás Che Guevara.
- Teljesítményre, munkakedvre és bármire tekintet nélkül?
- Igen!
- Akkor is, ha egy szalmaszálat sem tesz keresztbe?
- Igen!
- Miért?
- Mert ő is Ember! (Ezt a szót jól kihangsúlyozta).
- Az ön adójából is?

- Igen, én ezt vállalom! És szégyellném magam, ha nem tenném.
- Nézze nagysád - jegyeztem meg. - Én is ember vagyok. Ugyan ma még semmi hasznosat nem tettem, de szeretnék egy jót ebédelni, s utána taxival mennék haza. Van egy tízezrese?
Szótlanul elfordult, s eszébe sem jutott, hogy segítő karját kinyújtsa felém. 

Pedig én is Ember vagyok!