Részlet A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong készülő 3. kiadásából

(A szerző fényképe kb. 1990)

"Rácz Misi, a Második Látás készítője akkor az Örs-vezér téren dolgozott, a Sugár üzletközpont második emeletén. Ott ült egy könyves stand mögött, és könyveket árult. Hogy mi volt a beosztása, miért árul, kinek a könyveit, mennyiért? Ezek nem nagyon érdekeltek, csak annyi volt fontos, hogy van egy fickó a Sugárban, aki a Látást készíti, és be lehet hozzá menni tereferélni.

Szó szerint odaszoktam. Kb. kétnaponta jelentem meg, odaültem mellé a pult mögött egy székre, és fél napokat társalogtunk. Zenéről, irodalomról, punkról, fanzinokról, undergroundról.
Világmegváltó gondolatok röpködtek, messze szárnyaltunk az elvek és eszmék horizontján – képzelem, mennyi baromságot összehordhattunk -, s idő után arra lettem figyelmes, hogy nem csak én ücsörgök ott, hanem jönnek mások is.
Szabályos kis klubélet alakult ki ott a második emelet sarkában – hogy eközben Mihály mekkora forgalmat csinált, és ez mennyire érte meg a stand bérlőjének, arról nem szól a fáma. Ne feszegessük

Rácz Misi fanzinokat is árult. Elegánsan kitette a fekete-fehér, fénymásolt vagy stencilezett kis lapokat a kötelező olvasmányok, meg a Claire Kenneth kötetek mellé. És érdekes mód, fogytak is. Voltak visszajáró pofák, akik rendszeresen vettek. Mai szemmel a többsége a hivatalos egyengondolat ellen fellépő nem hivatalos egyengondolat képviselője  volt. Bólogatás, leckefelmondás. Zömmel neo-marxista, öko-zöld-anarchista felforgató szemét, az egyéniség, tehetség, eredetiség teljes hiányával, de ez akkor senkinek nem tűnt fel. Hogy tűnt volna húsz éves kölyköknél, 1990-ben? Izgalmas volt, ez volt a lényeg.
Szóval, mint mondottam volt, nézegettem őket, tetszettek nagyon és azonnal felmerült, ilyet én is tudok. Sőt! Még jobbat. Miért is ne?
Így született meg a Genyó Szívó Disztroly.
Hogy jobb lett-e, azt nem tudom, de mindenképpen más. Kilógott a sorból.
Emlékszem, pár hét alatt összedobtam az egészet. Volt benne pletykarovat, melyben meg lett említve, hogy Sotár, az AMD énekese lógott a buszon, a QSS vezéregyénisége új divathóbortnak hódol, a gördeszkázásnak, és, hogy Zéman, a Lenin-körútból ismét leitta magát. Volt még benne ezen kívül könyvismertetés (könyvgyalázás), kritikai rovat, interjú stb. Ebben látszólag nem sok friss dolog van, minden divatos magazin ilyesmivel tömte tele hasábjait abban az időben, de én mindezt punk köntösben tálaltam. Egymás mellé helyeztem az underground, és a mainstream világát.

Mellesleg ebben burkoltan benne foglaltatik, hogy a két világ voltaképp egy és ugyanaz. Nincs semmi különbség. Emberek vannak csak, gyarlóságokkal, pózolással, hiúsággal, önigazolásokkal, kompenzációs halmokkal, de ezt persze akkor nem gondoltam végig, csak hatalmas poénnak tűnt.

A hatás leírhatatlan volt. Ami, megjegyzem, nem is csoda."

(Részlet "A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong / a magyar punk története 1978-2010" c. készülő kötet harmadik kiadásából. A megjelenés: valamikor)