Délutáni gondolatok

(Török Gyula (1879 - ?) akvarellje)

 

Érdekes élményben volt részem a minap. Bevittem az antikvárba Günter Grasst, és körberöhögtek. A Kálvin tér és az Astoria közt sorban van vagy öt – de az is lehet, hogy hat – darab antikvárium. Öszvissz egy helyen méltatták annyira a művet (A hal, Európa, 1988), hogy megnézzék, s azt mondják: nem kell. Ott áll két éve.

Az egyik helyen simán kijelentették, modern irodalmat nem tárolunk. Csak így, kerek-perec. Kedves, bajuszos úr volt az illető, szivarozott. Jó érzéssel hagytam el apró kis boltját. Ide még visszatérek.

Tréfából rákérdeztem: Herczeg Ferenc? Persze – bólintott –, de ha lehet, szépet. A gyűjtők adnak az ilyesmire. Tehát a Kegyelmes úr köteteit gyűjtik – morfondíroztam. – Még ma is. Pedig nem vizsgatétel, s szerintem a tankönyv sem említi.

A könyvtári Hellert (igen, a „Huszonkettes csapdája” című, kultikus ifjúsági mű szerzőjéről van szó) már dobtam is a szemétbe. Pénzt úgysem adnak érte, legalább eggyel kevesebb van belőle az univerzumban.

Ki kéne már mondani, a posztmodern vackot (vagyis amit kevés kivétellel ’45-után papírra förmedtek) senki nem szereti, senki nem olvassa, senki nem vásárolja. Adogathatnak egymásnak díjakat, de hogy Bástya elvtárs szavait idézzem, mindez „szart sem ér”. S ha ezt kijelentettük, indíthatnánk akár mozgalmat: „Ma is kidobtam egy posztmodernt”. Ez lenne a közhasznú kezdeményezés neve. Az emberek találkoznának az utcán, s mondanák: „Képzeld, kidobtam Brautigant”. „Az semmi, én azt a múlt héten. Sőt, még a Finnegan Waket is jól összefirkáltam”. Vagy: „Nálunk az egész utcában nem lelsz egyetlen Bellowot, Kertészt vagy Malamudot sem. A nejem gondoskodott róla.”

 

Spiró és a magukfajták keseregnek, hogy az emberek nem olvasnak. Nem, őket nem olvassák. De hát miért is olvasnák? Az Ulisses olvashatatlan, Esterházy, Nádas, meg az összes futtatott pocsék, a Termelési regény egy sora sem élvezhető, és valljuk be, mi se értjük ifjúkorunkban mit magyaráztunk bele Boris Vianba meg a Zabhegyezőbe. Hajítófát nem ér egyik se.

 

Ennyit délutánomról.