(Színyei Merse Pál (1845-1920) festménye)
Kiötlöttem egy bölcs gondolatot: „Amiben elektromosság van, az a Sátántól származik.” Egyik előadásomnak volt ez jelmondata, irományaimban eddig nem szerepelt. Hát ne kallódjon el, túl jól sikerült mondat ez!
Mert, kérem, az elektromosság – de maga az egész technikai civilizáció – az élet ellensége, és mint ilyen, szembemenetel a normalitással. Az isteni renddel.
Hosszan sorolhatnám az elektromosság életet akadályozó voltát. Az elektromosságét, ami nagyságrendben annyit rombolt a normalitás szövetén, mint a konstanzi zsinat vagy a girondisták színre lépése. Csak itt rögtön látszik is, azonnal meg is mutatkozik a „hiány”. Mármint a normalitásé. Látszik. Szemmel látható. Hogy tud a modern ember sötétedés után egyáltalán fennmaradni? Ha felkapcsolja a villanyt. Felkapcsolja, miközben odakinn a Teremtő már leoltotta azt. Megszüntette a világítást. De a modern ember makacs. Makacs, hiú és öntelt. Mint minden éretlen személyiség. (Figyeljük meg, minél haladóbb egy véglény, annál önteltebb. A demokrata, felvilágosult, liberális vagy alternatív mind az egész emberiségről akar dönteni, a paraszt maximum a lováról vagy a hurka megtöltéséről.) Szóval, a modern lény a falhoz lép, és felgyújtja a villanyt. Noha az Úr már jelezte, hogy este van. Nyugodni kéne. De a polgártárs összeszorítja az ajkát, és marad. Készít egy kávét. Elmajszol egy chipset. Ahelyett, hogy elmenne aludni. Aludni, mert kint nincs fény, nem lehet már tájékozódni, csökkent a hőmérséklet, és a ragadozók is prédára lesnek rég. Mármint a normalitásban. Az életben. A rendben.
De a tudás fájáról szakító kis hülye ül a hatvanas körte fényében, és ő megmutatja. Kitart. Fenn marad. Filmet néz. Amivel általában rombolja erkölcsét és tönkreteszi szemét, s cserébe olyan adatokhoz jut, amelyekhez semmi köze, és nincs rá szüksége. A csádi éhínségről tud meg dolgokat vagy a kétezer kilométerre élő filmszínésznő válásáról, akivel soha a büdös életben nem találkozott. És nem is fog találkozni soha. Közösségi oldalakon éli magánéletét, soha meg nem hallgatott dalok százait tölti le MP3-ban, vagy csak depressziósan bámul a sötétbe, ahol már semmi nem történik, hiszen Isten leoltotta a lámpát.
„Mindig csak Keletre tarts, sohasem Nyugatnak.” Énekelte egy zenekar, s szerintem ők sem tudták, hogy mindez nemcsak politikai vagy erkölcsi szempontból igaz. Ceausescu, oláh diktátor egyetlen jó intézkedése volt anno, hogy bizonyos napokon a páros, máskor a páratlan rendszámú autók vásárolhattak csak benzint. Bevezette a heti áramszüneteket is. S a nép legalább otthon ült. Ülhetne ma is. Nem rombolná lelkét a csíkcsicsói Tescóban, be sem lépne soha a Facebookra. Semmi légkondi, semmi szellőztetés.
Tényleg, a kutya kapott már vacsorát?
