(Háry Gyula (1864-1946) festménye)
Mikszáth hőse, gróf Pongrátz mindig közel állt a szívemhez, de korábban úgy véltem, ez a fajta hozzáállás túlzás. (Ez az úr az, aki elbújik várában a modern világ elől, s a normalitás maradékival veszi körül magát, lásd: pallosjog, pedig még hol voltak a koedukált osztálytermek és papírlemezből készült bútorok.) De mióta az okmányirodában jártam, s igénybe vettem az Ügyfélkapu szolgáltatást, fejet hajtok Pongrátz uram emléke előtt.
Nem lehet kérem elviselni a modern világ infantilizmusát. Ez alatt nem a játékosságot, de a szellemi leépülést, a dolgok jelentőségének, rangjának felszámolását értem. Ahogy egy normális világban a tanárt nem hívjuk „tesónak”, s nem veregetjük a vállát, míg a hétvégi buliról beszélünk – a mai emberrel elhitetik, hogy az élet buli, pedig zömmel betegség és sok-sok munka, ami meg nem, azt hívják ünnepnek –, úgy egy hivatalnokot is kellő tisztelettel vegyes alázattal utálunk. Mert olyan, amilyennek lennie kell. Idegesítő, száraz és unalmas. Fontoskodik, és lassan, körülményesen végzi a munkáját – tehát nem a haverunk, a „cimbink”, hanem állami hivatalnok.
Az Ügyfélkapu prospektusa – amit kézben tartok – egy hivatal magáról kiállított képe. Egy hivatalé, mely úgy kezdi, hogy szmájlit nyom az arcomba, hogy véletlenül se tudjam utálni – tehát komolyan venni. Bratyizni akar velem. Azt akarja, hogy „lájkoljam”. S persze meg akar felelni. Nem az államnak, felfelé, hanem lefelé. Ami egy hivatal, egy funkció totális félreértése, melyre csakis az egyenlősdivel meghülyített korunk képes.
A prospektusban vannak még „édi” kis rajzok roma származású ügyintéző asszonysággal, és vannak szenvedő arcú, sorban állás helyett otthon játszadozó állampolgárok, plusz egy Superman köpenyben, aki nem tudom, hogy kerül a képbe. Tán a hivatal segítőkészségét szimbolizálja, holott jobban festene egy csendőr tiszthelyettes, bajusszal.
Igaza volt jó Pongrátznak, bújni kéne elfele, csak a váraknak vagyunk híján. Ami volt, felit Lipót leromboltatta, a maradék meg tót és oláh kézen. Ej, így legyen okos az magyar.
