A délelőttöm ismét hasznosan telt. A városban sétálgatva - míg kerülgettem a tömegembereket - betértem egy percre a Kieselbach galériába. (A fentebb látható fénykép nem ott készült, pusztán illusztráció.) Nagy tisztelője vagyok a piktúrának, mármint, ami tényleg az, nem, amit ma annak hazudnak. Volt az egyik sarokban egy téglalap alakú izé (60cm X 80 cm), amire fehér alapon kis pöszmétéket szórtak, úgy néztek ki, mint holmi apróra vagdicsolt újságpapír fecnik. Nézem: Az alkotó valami gyanúsan hangzó belvárosi név, a kikiáltási ár pedig 4, 5 millió HUF. Lecsaptam egy arra sétáló ott dolgozóra, s kérdem:
- Elnézést, otthon van nekem egy kockás abroszom, amit a hétvégén leettem pacallal. Szép, asszimetrikus foltot hagyott a vásznon. Behozhatom ide? Én csak egymilliót kérek.
De ezek a modern önkifejezés-pártolók gorombák, nem értik a viccet, és mereven elzárkózott javaslatomtól. Az még külön udvariatlanság volt az illető részéről, hogy roppant feltűnően kezdett pislogni az ajtó felé. Legyen egy jó napja, el is hagytam a termet. Hát, úgy látszik nem lesz Pozsonyi-festmény kiállítva egy ilyen helyen. De erre amúgy sem volt túl nagy esély. Egyrészt, mert nem vagyok berkeken belüli – ma a siker 95 % ezen múlik -, másrészt túl tehetséges vagyok az országos sikerhez. Korunkban elismerni, díjazni, és főleg megfizetni közepes (értsd: veszélytelen) dolgokat szoktak, mely érdeket nem sért.
Tettem egy különös észrevételt is. A kiállított képek árfekvése fordított arányban van a minőségükkel. Minél értelmetlenebb, tehetségtelenebb vacak valami, annál több nulla van az árcédulára írva. Ellenben ha egy kép egy kicsit is kezd valami szépséget hordozni, itt-ott felbukkan benne érték, valamennyire normális és felismerhető - már a töredékét éri.
Szemtelen hülyéké a világ.
Az már csak kint az utcán jutott eszembe, elfelejtettem a hölgyet megkérdezni, hogy egy bizonyos osztrák illetőnek, ki a 30-as évek elején a müncheni Szépművészeti Akadémia nagy aranyérmét is elnyerte, és öndefiníciója szerint kisfestő és akvarellista, vajon kapható-e képe?
Na, nem baj. Majd legközelebb.
