Egy emlék. Egy szörnyű emlék, melynek súlya máig vállamra nehezedik, és elönt a szégyenpír, ha eszembe jut. Vallomással tartozom a közvélemény felé. Higgyék el, nagyon nehéz nekem erről beszélnem. (Lehajtom a fejem.)
1977-et írta a naptár. Az általános iskola 3. osztályát jártam – nem mintha ez a körülmény mentesítene szörnyű tettem felelőssége alól. A televízióban hetek óta a „Belgrádi fiúk” nevezetű Jugoszláv partizánfilmet adták, s mi hétről hétre ott izgultunk a fekete-fehér televízió képernyője előtt. A film izgalmas volt – harc a gonosz nácik ellen –, s volt valami furcsa ábra, ami minduntalan feltűnt. Zászlókon. Karszalagokon. Az iskolaudvaron aztán a homokba le is rajzoltuk, s elégedetten nézegettük művünket, egész addig, míg valaki beárult minket, s öt perc sem tel el, már az igazgató irodájában találtuk magunkat.
- Tudjátok, mit jelképez a horogkereszt? – kérdezte a jóságos igazgató.
- Jártok olyan körökbe, ahol ilyet rajzolnak? Netán szüleitektől láttátok? – érdeklődött atyaian.
Mi szerencsére beláttuk bűnünket és megjavultunk. De a minap – leírnom is szörnyű – a következőt olvastam az Index nevezetű internetes portálon.
„Horogkereszteket rajzolt egy fajszi Baján.” „A bajai rendőrség nyomozást indított önkényuralmi jelkép használata (…) miatt H. P. 46 éves fajszi lakos ellen - közölte a rendőrség.”
De ez még semmi! A szörnyűség folytatódik:
„A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a gyanúsított 2014. augusztus 27-én 16 óra körüli időben Baján a Szentháromság tér egyik épületére és a Déri kert egyik műemlékének talapzatára egy-egy horogkeresztet rajzolt.”
Szerencsére a dolgozó nép ébersége nem lankadt. „A járókelők felelősségre vonták a férfit, akit vissza akartak tartani az időközben értesített rendőrök kiérkezéséig.”
Jó lesz észnél lenni! Mi van, ha ma is akad nebuló, ki a példát látva filctollal e szörnyű jelet rajzolja füzetébe? (Vagy netán a homokozóba?)
Remélem a NATO minél hamarabb beavatkozik. Meg kell előznünk a tragédiát. Ez emberiség léte a tét!
