(Kovács Mihály (1818-1892) festménye)
Új ostobasággal lepett meg a modern világ. Valami pimasz fickó bedobott a postaládámba egy brosúrát, amelyben 102 tévécsatorna bevezetését ajánlják. 102 tévécsatorna! Micsoda marhaság! Nekem jelenleg kettő jön be, de azokat se nézem. Minek? Az ember némi erkölcsi érzékkel úgyis tudja a paramétereket, a részletek meg egy bizonyos szellemi szint fölött amúgy sem fontosak. 102 tévécsatorna! Szegény alsóbb rétegeket mennyi zöldséggel hülyítik korunkban! Mennyi eltérő irányból kapják a napi ukázt!
A plebsnek egészen a XIX. századig nem kellett figyelnie ezerfelé. Nem kellett kibogozni az egymásnak ellentmondó utasításokat. A jobbágy – melynek mai megfelelője az úgynevezett egyszerű fogyasztó – számára elég volt egyetlen igazodási pont: a botos ispán. Ő volt világegyetemének középpontja, mely felé orcáját fordította. A botos ispánt az alispán jelölte ki. Maga az alispán a korszak fogyasztója számára csak mint holmi szimbólum létezett. A főispán létét meg tán el sem hitte. A botos ispán volt számára a média. Az egyetlen útmutató. Az egyetlen tévécsatorna, amelynek adását soha nem szakították meg reklámokkal. A botos ispán volt a királyi televízió, melyből az idegen érdekeket kiszolgáló erőket kiebrudalták. Kereskedelmi televízió meg akkor nem létezett. A história egyetlen esetet sem jegyzett fel, hogy szatócsoknak is adtak volna efféle hatáskört. S ha a plebs kellően figyelt, tudhatta, mi a norma. Nem kellett ötféle híradót átunatkozni. Világos és egyértelmű volt minden, s ha a delikvens netán mégis vakvágányra tévedt, a botos ispán pillanatokon belül tudomására hozta azt, s a helyes irányba terelte.
Görgey uram a Fekete városban még egymaga irányította egész Szepes vármegyét. A napóleoni háborúk után felerősödő korcsosulás hozadéka az ún. másodalispán fogalma. Ott kezdődött el az a kóros túlszervezés, amely mára beláthatatlan következményekkel járt. 102 tévécsatorna! Sok nyomorúságot kell még elszenvedjen a világ, míg végre belátja: egyetlen csatornára sincs voltaképp szükség, elég a jó öreg botos ispán.
