Cipő-kaland

Megyek a Deákon, s látom, valami tünti van.
Áll négy-öt lányka, s fog egy molinót, rajta szöveg. Röszke, meg refudzsisz, meg free meg ilyesmi. Odamegyek beszélgetni az egyikhez, mire kiderül, magyarul egy kukkot se tud. Másik se. Harmadik se.
Áll mögöttük egy fickó, mózesi szakállal. Mondom, ez a sok idegen itt mit intézkedik? Hogy mer beleszólni a magyar sorsába?
A szakállas erre humánus pózt vett fel: "A menekültet, idegent segíteni kell, és be kell fogadni!!!"
- Maga ezt fizetné? - kérdem.
- Természetesen!
- No, tisztelt uram, mi idegenek vagyunk. Adjon tízezret, mert cipőt akarok venni.
Hát nem elutasított? Hogy ő nem fog pénzt adni akárkinek.
Vajon miért van az, hogy az idegennek segítés szép eszméjét mindig másokon akarják gyakorolni, sose saját zsebükre?

(Illusztráció: Hornyik Zoltán /1960 - / festménye)

Blaszfémia

"A migránsok közül be kéne fogadnunk a keresztényeket."
Több felől hallottam már ezt a vélekedést, s általában igen szép eszmékre hivatkozva.

,,Nyitott, befogadó, toleráns”. Ezek elég szépen hangzó fogalmak, csak...
Nem, helyesbítek. Ezek elég csúnyán hangzó fogalmak. Csúnyán hangzanak, mert az élet törvényeivel ellentétesek. A keresztény tanítás szerint az öngyilkosság az egyik legnagyobb bűn. Márpedig a mindenki szeretése, mindenki befogadása öngyilkosság. Aki mindenkit szeret, az senkit sem szeret. Hogy lehet úgy élni, hogy nem szeretünk senkit?
Borzalom. Istentelen világ!

Ahogy Istentelen világ a mindenkit szeretésének hagymáza is. Azt a világot nem emberre szabták. Mi emberek vagyunk. Tőlünk az várható, amire ember voltunk alkalmassá tesz, különben a teremtéssel megyünk szembe.
Tehát az élet, a természet, és a teremtés törvényeit az tiszteli, aki aknazárat épít a határ mellé, és elveri piszkosul az idegen csürhét, mert ezzel egyrészt védi a saját szeretteit (a szeretet parancsa), másrészt okulásra készteti az idegent, különben nem fejlődik, és még azt hiszi szabadon garázdálkodhat. (Jó cselekedet). Megakadályozni embertársainkat a fejlődésben nem keresztényi tett!

Mit kezdjünk egy arab vagy néger kereszténnyel? Attól még mert keresztény, ő egy arab vagy néger! Nem szeretném, hogy Rákospalotán néger keresztények álljanak a megállóban, amíg a 107-es re várok.
Amikor a nagy jelszavakat elkezdik megvalósítani társadalmi szinten, az maga a pokol. A nagy jelszavak nem arra valók. A nagy jelszavakat felfestjük a horizontra, az egyén ráhelyezi tekintetét, s követi, mint valami délibábot. A gyakorlatban el nem éri, de a saját belső útján halad felé. Ám közösségi megvalósításra ezek alkalmatlanok. Ahogy nem várjuk el azt, hogy a vízen járjunk, mint Jézus, az sem várhatjuk el, hogy ellenségeinket szeressük.

Miért? Mert nem vagyunk istenek. Amikor Jézushoz méri magát valaki, azt én mindig pofátlanságnak tartom. Van benne valami tiszteletlenség. Közel áll az istenkáromláshoz.

Szüfrazsettek előre!

Jámbor Lajos (1884-1954) festménye

Borzalmas ez a megkülönböztetés!
Egy nő csakis védheti a migránsokat. Csak megértő lehet velük. Mert ha valami rondát ír róluk, akkor húszan esnek neki, hogy „nő létedre hogy lehetsz ilyen kegyetlen?"
Egy férfi csak annyit kap, hogy rasszista. És ezzel le van tudva. De egy nőnek a női mivoltát is megkérdőjelezik. Ha azt írja egy netes fórumon, hogy „én elrendelném a határon a tűzparancsot”, már feltételezik, hogy nem festi ki a körmét. Ha kijelenti egy társaságban, hogy a bűnöző beáramlókkal teli hajókat simán el kéne süllyeszteni, úgy néznek rá, mintha ezer éve nem szőrtelenített volna.
 
Követelem a jogot, hogy nő is lehessen rasszista, és közben megoszthasson rózsaszín plüssmackókról készült képet a facebookon.
Egy férfinak bezzeg nem vonják kétségbe, hogy ért a focihoz, vagy, hogy meg tudja szerelni a konnektort. Lenácizzák, azt annyi. 
Na, bumm! 
De ettől még a férfiassága csorbítatlan marad!
Szüfrazsettek előre!

A Biztonság humanizmusa - László Petrával kapcsolatban

Nem szokásom aktuálpolitikai ügyben hallatni a hangom, de a szennysajtó "írásai" és a fröcsögő vérszagra gyűlés láttán éreztem, hogy forr bennem a düh, nő a harag, az undor, mocorog bennem valami, és most itt látható a véleményem László Petra (elbocsájtott) operatőr és az ő félelmetes rugdosása kapcsán.

Roppant igazságtalan fotelből, számítógép mögött ülve megítélni valakinek a helyzetét, akire ráront a tömeg, és vélhetően a töke tele van már ezzel a csürhével. Félni is bőven van oka, hiszen hetek-hónapok óta mentek a hírek kifosztott tanyákról, tönkretett termésről, megdobált vonatokról, őrjöngő tömegről, betondarabbal dobált rendőrről, koszról, szemétről, behurcolt betegségről, fenyegetődző, követelődző csőcselékről. 
Joggal érezhette, hogy akik falkában rohannak feléje, az az "ellenség".
Ez érzelmi beállítódás, persze. És? Még szép. Mivel emberek vagyunk és nem gépek. (Ráadásul ez egy nő. Normális, "haladásmentes" világban még tudták volna, hogy nőt nem küldünk éles helyzetbe, mert lelkileg labilisabb. De az egyenlősdi a józan ész maradékait is felszámolta.) És ha nekem nem a félmilliós értékű kamerám van a kezemben, csak az első kiadású Stranglers bakelitem, akkor is rúgok. Nem biztos, hogy megnézem kit ér. 
Az a hajsza, ami utána történt pedig a legszégyenteljesebb vérszagra gyűlés, amit valaha láttam. Megjegyzem, gyilkosságok esetében adnak ki monogramokat. KJ és KE. Ennyi. 
Ennek a szegény nőnek pedig közzétették az adatait, névvel, arccal, és két rúgás miatt kijött a lakására a rendőrség. Holott láthatóan senki nem sérült meg. Senkinek semmi baja. és a fickó - akit jól láthatóan nem ő gáncsolt el, a lába jó fél méterre van - azóta már röhögve tolja magába a magyar állam adományozta ételt, vagy rugdossa a sínek közé: "Fuck hungary" felkiáltással.
Néha elgondolkodom. Milyen érzés lehet vajon a sor végén állni, gyűjteni a nyálat, s amikor a százhuszonkétezer ötszáztizenkilencedik ember is köpött, öntudatos arcot vágni, felemelni az "ERKÖLCS" feliratú táblát, és jó nagyot köpni egy védtelen arcba?
Én ezt az érzést nem ismerem. És erre büszke vagyok....

Szerepzavar

A sírós szemű kisgyerek mindig kelendő árucikk volt, de mióta behatolók hada özönlötte el az országot, elképesztő keletje lett. Bárhová nézek, ott pityereg.
„Nem találja játék mackóját az afgán csöppség, s kis szájacskája lefelé görbül, miközben papája áttolja a GYODA dróton.” „A kis szír csecsemő első szava a következő volt, amikor meglátta magyar szerveket: Szeretlek.” „A pakisztáni kisfiú elveszítette Röszkénél a telefonját, de miután a MIGSZOL emberei adtak neki újat, mosolygó szelfit küldött haza a családjának."

A sajtó tele van effélékkel, mert ezzel el lehet paravánozni, hogy az afgán csöppség illegálisan jött, a szír kisgyerek huszonkét fős retyerutyájának ellátása annyiba kerül, mint amennyit egy magyar család negyed század alatt kap az államtól, pedig Arany János nyelvét beszélik, minden ősük magyar, védték ezt a földet, s védeni is fogják, ellentétben a kis szír ártatlan csecsemővel.

„Keresztényi szeretet”. Ezzel jönnek, amikor önvédelmi reflexeink blokkolására szólítanak fel, de sokan még a nemzeti oldal naivjai közül is erre a vonatra ülnek, s ellágyulnak attól, hogy a kis Mohamed virágot rajzolt a Nyugati várótermében.
Ott, ahol semmi keresnivalója, és ottlétével azt sietteti, hogy a kis Szabó Marika nemsokára a lábát ne merje a pályaudvarra tenni, s száz év múlva egyetlen magyar gyerek se legyen, aki nem, hogy virágot rajzoljon - egyáltalán létezzen.

A legnagyobb tragédiák ott kezdődnek, amikor az ember tévesen ismeri fel saját korlátait. A légynek az a dolga, hogy a tányéromra szálljon, és beleegyen a reggelimbe. Nekem az a dolgom, hogy elzavarjam, s ha nem megy, agyoncsapjam. Az ember nem Isten, és nem Krisztus. Nekünk nem feladatunk mindenkit szeretni, mert nem lehet, és nem is várható el tőlünk. Ellenben az öngyilkosság a főbenjáró bűnök közé tartozik. Ha késsel történik, ha koplalással, ha krisztusi szerepben tetszelegve, önmagunk feladatait és lehetőségeit teljes mértékben félreértelmezve.