A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ultrajobboldal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ultrajobboldal. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 4., hétfő

Sovinizmus

Peske Géza (1859-1934) festménye

Sokszor látom, hogy ha valakit le akarnak járatni – még jobboldali körökben is -, felcímkézik a következőképp: nacionalista.
És erre mindenki sürgős mentegetődzésbe kezd.

A nacionalizmusra márpedig büszkének kell lenni! Mint ahogy arra is, ha az ember lefelé a lépcsőn nem lifttel megy, ha meglát egy csinos nőt, nem a kortárs skandináv drámák jutnak az eszébe, ha az idős anyja hajolgat, kiveszi a kezéből a terhet, s ha a gyerekét inzultálja a szomszéd, ő odamegy, és elintézi.
A nacionalizmus az életképesség, a normalitás, a természetes ösztönök jele. Én kifejezetten sajnálom a mérsékelt, mindenkit egyformán szerető embereket. Olyan lehet, mint impotensnek lenni.

Ez nem azt jelenti, hogy másokat gyűlölök. Fenéket! Pusztán annyit, hogy a saját fajtám érdeke előbbre való.
Miért, kinek az érdekét kéne előre tolni? Az idegenét? (Aki szerint az idegen érdeket kell előretolni, mert az haladó, annak megadom a számlaszámom, s utaljon pár millió forintot. Jól  jöhet még. A saját pénzünket nem megosztani a Pozsonyi Ádámmal nacionalizmus, sőt, sovinizmus.)

Ja, hogy vannak primitív, hőbörgő nacionalisták meg soviniszták. Persze. De vannak primitív, kártékony könyvek, és ostoba filmek is. Pocsék ételek is léteznek. Ettől még az irodalom jó, a filmművészet érték, a konyhaművészet fontos.

Egyes filozófiai iskolák szerint a nacionalizmus a XIX. század „találmánya”.
Döbbenet. Ezek az emberek komolyan elhiszik, hogy 1200-ban valaki nem tudta, hogy ő cseh, vagy magyar? Vicc. Már az első írásban fennmaradt magyar nyelvű káromkodásunk is nacionalista. „Kurvanőfia német” mondták Nagy Lajos királyunk vitéz katonái egy várostrom alatt. (Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh)

Az un. ultrajobboldali ideológia szerint a nacionalizmus „baloldali”. A liberálisok szerint ellenben jobboldali és náci.
Nos, ha látunk két látszólag ellentétes ideológiát, melynek az ellenségképe megegyezik, akkor az a két eszmeiség voltaképp egy tőről fakad.

2016. április 18., hétfő

Az ideológus


Sokszor és sokfelé bíráltak már - a finom megjegyzéstől az övön aluli becsületsértésig. Különösebben nem érdekel, de az embernek azért van esze, hogy használja, következtetéseket vonjon le a jelenségekből, s összefüggéseket keressen. Úgyhogy ezt tettem én is, s a következőt figyeltem meg.
„Náci!”, „antiszemita!” „szélsőséges” - mondja a balliberális ideológus.
„Áljobboldali!”, „forradalmár!” - mondja az ultrajobboldali ideológus.
Figyeljék meg! Az ideológus sosem a tehetségről beszél. Sosem a minőségről. Tőle lehet valami a legostobább, legelcsépeltebb közhely, a legigénytelenebb tucatbólogatás, ha ideológiai kiskátéjába beleillik, ő annak tapsolni fog. S lehet valami a legizgalmasabb dolog, ha nem illeszkedik a táblázatjához, nem érdekli.
„Egyéniség”, „Eredetiség” – ezek nála nem szempontok. Van tíz kedvenc kifejezése – egy se magyar közülük! – azt ismételgeti, és támad, ha valakitől nem ugyanazokat hallja viszont.
Kerüld az ideológust!
Minden szellemi teljesítményt elpusztít maga körül.