(Pozsonyi Ádám karikatúrája)
Van egy sértődős nagyóvodás, egy szakállas óriáscsecsemő – a neve Andrassew Iván.
Írogat az Iván, betűket tesz egymás mögé, blogjában, meg a Népszabadságban is, de igazából nem szereti őt senki.
Nehéz lehet így élni, hogy az ember nem produkál semmit. Telnek az évek, ott a polcon az a sok könyv – ezt nem pont az Ivánra értem, a magafajtájára -, díjak, plecsnik, falkatársak nyalintásai, de hát egy nagy nulla.
A most! A pillanat! A másodpercek!
Ezt hajszolja ő, de jaj, már itt is az elmúlás, a nagy kaszás közelg, és jő a rút felejtés, mely borzasztóbb a személyes kis élet kialvásánál is. Lehet így létezni? S ha igen, hát hogyan?
Ezt hajszolja ő, de jaj, már itt is az elmúlás, a nagy kaszás közelg, és jő a rút felejtés, mely borzasztóbb a személyes kis élet kialvásánál is. Lehet így létezni? S ha igen, hát hogyan?
Az Iván nagyon érzékeny ezért, sértődős, nem érti a tréfát.
Mert a humorhoz távolság kell. A jelentől, a megszokottól, ne adj Isten, az elvárttól való eltávolodás.
Nem megy ez az Ivánnak, de hát senki nem is várja tőle.
Teljesít, szolgál, felveszi a pénzt.
Egyszer bejelölt engemet az Iván az iwiw portálon. Elfogadtam. Miért is ne?
Jó keresztény vagyok. Engem úgy oktattak, hogy az alattunk lévő szinteket is megértéssel nézzük. Nem gyűlölködve. Ha ez néki örömet okoz, hogy ott lehetek az ösmerősei, a sok szürke futtatott közt. Hát had örüljön, legyen egy jó napja!
Persze később töröltem, az ember ugye nem égeti magát. De ott volt az a pár csodás nap! Örök emlék.
Jó keresztény vagyok. Engem úgy oktattak, hogy az alattunk lévő szinteket is megértéssel nézzük. Nem gyűlölködve. Ha ez néki örömet okoz, hogy ott lehetek az ösmerősei, a sok szürke futtatott közt. Hát had örüljön, legyen egy jó napja!
Persze később töröltem, az ember ugye nem égeti magát. De ott volt az a pár csodás nap! Örök emlék.
Ám az Iván egy gyerek. S az ilyennek minden kell.
Megsértődött. Azóta meg piszkál. Harcra fel! című írásomba is belékötött. Hisztizett egy sort, majd szólt az óvó néniknek.
Nem haragudhatok rá. Nem hihetem, hogy Orbánozásra és választási hecckeltésre használta a nevem. Az gusztustalan lenne! Azt sem hihetem, hogy buta és nem érti. Mert aki azt az írást szó szerint veszi, nem teljesen komplett. Mintha Hasek Könyvbarátok közt című abszurdját, melyben emberbőrbe kötött könyvekről ír, a holokauszt előfutárának állítanók be.
Mondom, ő csak egy durcás kisgyerek.
Megsértődött. Azóta meg piszkál. Harcra fel! című írásomba is belékötött. Hisztizett egy sort, majd szólt az óvó néniknek.
Nem haragudhatok rá. Nem hihetem, hogy Orbánozásra és választási hecckeltésre használta a nevem. Az gusztustalan lenne! Azt sem hihetem, hogy buta és nem érti. Mert aki azt az írást szó szerint veszi, nem teljesen komplett. Mintha Hasek Könyvbarátok közt című abszurdját, melyben emberbőrbe kötött könyvekről ír, a holokauszt előfutárának állítanók be.
Mondom, ő csak egy durcás kisgyerek.
Ej, Iván, tudod mit? Jelölj be ismét. S nevetünk egy jót. Komolyan nem vehetem, amit tettél, mert úgy most öklendeznem kéne. De hát, egy óvodás miatt...
(2009. november)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése