Levél a Magyar Narancs szerkesztőségének

(Biai-Föglein  István (1905-1974) festménye)

T. Szerkesztőség!

Szeretném önökkel megosztani némely panaszos észrevételem, melynek kiváltó oka bizonyos “Sziszó” nevezetű munkatársuk, ki amikor legutoljára volt kezemben lapjuk, még holmi női-agitációs fontoskodó rovatot szerkesztett. Azt hiszem “Tűsarok” volt az ominózus uszítás-gyűjtemény címe, de erre azért nem veszek mérget.

No, ennek a Sziszó nevezetűnek - melynek mellesleg még anno azt a remek ötletet adtam, hogy aláírásgyűjtési akciót kéne indítani annak érdekében, hogy a buzikat lássák el 3-as kezdetű személyi számmal, ám úgy tűnik teljesen feleslegesen, mert nem látom, hogy komoly propagandát fejtene ki eme roppant közhasznú ügy érdekében -, adtam én még tavaly nyáron egy példányt “A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong - A magyar punk története 1978-1990” c. legendás kötetem frissen megjelent második, bővített és javított kiadásából, hogy majd úgymond ír róla pár kritikai észrevételt.

Ez záros határidőn belül nem történt meg, aztán amikor ősszel összefutottunk, ígéretet kaptam tőle arra nézve, hogy legkésőbb karácsonyig a dolog realizálódik.

Kérném tisztelettel: kedves munkatársuk talán nem ismeri a naptárt? Én úgy gondolom, hogy ez a viselkedés - itt, az EU kapujában -, finoman fogalmazva is nem ildomos.

Mellesleg megjegyzem, a rosseb várta, hogy dicsérjék. Nyugodtan le lehet azt húzni, így a kecske is jól jár, meg a káposzta is megmarad.

De, ha meg nem tetszünk írni róla, akkor nem eltesszük a cuccot, mint cigányönkormányzat az állami segélyt, hanem szépen visszaküldjük azt.

Ezt így illik.
A lopás kérem tisztelettel még Anarchiában is bűn, nemhogy a goj Magyarországon. Mindez vonatkozik Para-Kovács Imre nevezetű másik kedves munkatársukra is, aki a változatosság kedvéért “Hogyan pukkasszunk liberálisokat?” c. bestselleremmel cselekedte ugyanezt.

Tudják maguk, hogy milyen drága manapság a nyomdaköltség? 
Elárulhatom: Őrült sok! Ugyanis, ha hiszik, ha nem, tisztelt liberális újságíró urak, még mi fasiszták sem lopjuk ám a pénzt.

Mielőbbi intézkedésükben bízva maradtam tisztelettel:

Pozsonyi Ádám
Budapest székesfőváros, 2004