Már arra se jók!

(Gaál Ferenc  (1891-1956) festménye)

- Valakit el kéne küldeni a fenébe!
E szókkal huppantam le barátom mellé a lakókocsitelepen, a biztonsági őr kis kuckójának karosszékébe, kinek neve Gábor.

Nem, nem a lakókocsitelep neve Gábor - annak nevét most nem írom le -, a barátom neve az, kit jó húsz éve ismerek, s kapcsolatunkat a haladó eszmék iránti szerfölött rajongás alapozta meg.

- Mit mondasz? – szólt, s kibontott egy joghurtot. – a fenébe? Az hasznos. Az praktikus. Az közérdekű. Segíti a haza üdvét. Ideadnád a kiskanalat?

Odaadtam neki.  
- Nézd Gábor - vettem komolyra, miután nagy nehezen rábírtam, hogy zárja el a rádiót. – Te itt ülsz nap, mint nap, emberekkel tárgyalsz. Úgymond megmártózol a közvéleményben. Ki az, aki számodra most vörös posztó, aki gyalázatos, kinek tettei dühbe gurítanak?

- Hm – így ő, a nép közt gyakran elvegyülő. – Hát a Kósánétól mindig tiszta ideg vagyok. Az már borzalmas. Amikor kiment EU-biztosnak, csapkodtam a villával.

– Gábor, az a Kovács László volt, és ennek már több éve. – mondtam türelmesen. – Erőltesd meg magad. Te vagy úgymond a nép. A népharag – azt mondják - szörnyű és hatalmas erő. Kire haragszol, mondd?

- Nézd a hülyét! – Kiáltott erre fel. – Bejön a telepre és nem indexel. Aztán nekem pampognak majd a váltásnál. Hogy mit mondasz? – fordult végre felém. – Ja, hogy kit lőnék tarkón? Hát úgy mindegyiket – vonogatta vállát. – Meséltem már, hogy a Karesz ismét válik?

Kezdtem kiborulni.

– Szedd össze magad. A haza üdve forog kockán. Meg az én jövő heti cikkem. Ne mondd, hogy nincs egyetlen bolsi, akit személy szerint utálsz! Hogy nincs egyetlen tett a közelmúltból, ami felháborít!

- Ne rángasd az ingem – mondta és még neki állt feljebb. – A papám nézi a híreket. Nekem ott a Fejbőr koncert meg az Ászok. De valami rémlik, hogy a Zuslag nem engedte be a Hír TV kameráit, és még a Gönz Árpi is rászólt.

Erre már csak legyintettem: 
– Az a Veres János volt, a Göncz meg már nincs is hivatalban. Tudod mit? Itt hagylak.

- Ezeket már gyalázni se lehet. – töprengtem hazafelé - Pontosabban lehet, de lassan már minek. Hová tart a világ!