(Dresdner Iván ( ? - ? ) festménye)
Ezekkel a segélyszállítmányokkal itt nekem valami bűzlik. Pontosabban nem itt, hanem ott, Burmában.
„Egy hete várakozik a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat embere a burmai határon a vízumra”.
Ott áll, de hiába. Ott áll a sok cuccal, de a Burmaiak nem engedik be.
Minek viszi azt? – ingatom a fejem - Minek?
Most őszintén, normális dolog ez? Ebből is világosan látszik, hogy a nyugati ember mennyire eltávolodott a természettől. A valóságban ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy oroszlán – noha alig tudja eltartani kölykeit – végtelen sok macerával ellátogat az erdő túlsó végébe, a rókához, avagy mondjuk a hiúzhoz, s ott dobja le a nehezen megszerzett zsákmányt. Ezt kérem, bárki beláthatja.
Lehet, hogy Burmában – a keleti ember mindig közelebb áll az egészséges gondolkodáshoz – maguk sem értik, az a hülye európai voltaképp mit is keres ott. Minek hurcolászik? Minek hurcolászik itt a világ másik végiről és még – ahogy azt regélik - a határon még azért is külön baksist kell fizessen, hogy beengedjék.
Szerintem ők maguk is gyanúsnak tartják. A Burmaiak. Ezért is nem engedik be. (Vagy azért, mert nem fizeti meg azt a baksist.) Hisz ők, biztos nem tennének ilyet. Ők biztos nem szállítanának nekünk semmit.
És igazuk is lenne.
(Nem beszélve ugye arról, hogy egy ötmillió forint értékű szállítmány jelentősége - ilyen nagyságrendű katasztrófák alkalmával - gyakorlatilag egyenlő a nullával, ám remek alibi és fedőtevékenység egy idegen országban lefolytatott kutakodásra, kémkedésre.)
Fickó, ott a burmai határon! Hagyd a fenébe Burmát! Ha már mindenáron humanista szertartásokat akarsz lefolytatni, gyere szépen haza. Gyere haza, és oszd szét az árut körúton. A un. nép között. Még annak is több értelme van.
(2008. május)
„Egy hete várakozik a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat embere a burmai határon a vízumra”.
Ott áll, de hiába. Ott áll a sok cuccal, de a Burmaiak nem engedik be.
Minek viszi azt? – ingatom a fejem - Minek?
Most őszintén, normális dolog ez? Ebből is világosan látszik, hogy a nyugati ember mennyire eltávolodott a természettől. A valóságban ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy oroszlán – noha alig tudja eltartani kölykeit – végtelen sok macerával ellátogat az erdő túlsó végébe, a rókához, avagy mondjuk a hiúzhoz, s ott dobja le a nehezen megszerzett zsákmányt. Ezt kérem, bárki beláthatja.
Lehet, hogy Burmában – a keleti ember mindig közelebb áll az egészséges gondolkodáshoz – maguk sem értik, az a hülye európai voltaképp mit is keres ott. Minek hurcolászik? Minek hurcolászik itt a világ másik végiről és még – ahogy azt regélik - a határon még azért is külön baksist kell fizessen, hogy beengedjék.
Szerintem ők maguk is gyanúsnak tartják. A Burmaiak. Ezért is nem engedik be. (Vagy azért, mert nem fizeti meg azt a baksist.) Hisz ők, biztos nem tennének ilyet. Ők biztos nem szállítanának nekünk semmit.
És igazuk is lenne.
(Nem beszélve ugye arról, hogy egy ötmillió forint értékű szállítmány jelentősége - ilyen nagyságrendű katasztrófák alkalmával - gyakorlatilag egyenlő a nullával, ám remek alibi és fedőtevékenység egy idegen országban lefolytatott kutakodásra, kémkedésre.)
Fickó, ott a burmai határon! Hagyd a fenébe Burmát! Ha már mindenáron humanista szertartásokat akarsz lefolytatni, gyere szépen haza. Gyere haza, és oszd szét az árut körúton. A un. nép között. Még annak is több értelme van.
(2008. május)
