A hely törzsvendégei miközben egy-egy könnycseppet törölgetnek le zsebkendőjükkel szemük sarkából, s felidézik az ott eltöltött kedélyes órák és felesek emlékét, általában nem is tudják, hogy mindez miért van hatással a magyar szellemi életre. Talán egy-két látogatója ha akad az intézménynek, aki tisztában van vele, hogy a XXI. század elejei magyar irodalom csúcsteljesítménye, a „Keskeny Károly élete és kora” c. regény egyes fejezetei a „patinás” falak – a pontosság iránt igényesek szerint deszkák – közt játszódik, s a szerző (Pozsonyi Ádám) a hely egyes alakjairól mintázta regénye pár szereplőjét.
A Fabódé – mint köztudott - a történetben találkahelye a reákcziós ifjúságának, kik a Demokrácia Üldözötteinek Szövetsége (DÜSZ) keretein belül fejtik ki áldásos tevékenységüket, s a sarokban ott ül mindig Mihály úr – a DÜSZ elnöke, örökös és leválthatatlan -, ki ritkán szólal meg, ám ha mégis, úgy rendre fanyar bölcsesség hagyja el ajkait.
Nos, a valóságban Mihály úr is létezik - bár a valódi Fa látogatói csak Misi néven emlegetik -, s a szerző – egy reákcziós barátjától értesülvén az eseményről – utoljára még ellátogatott a nevezetes helyre. Megszemlélte a Singer varrógépeket - melyekre a regény lapjain Boros úr, Szomszéd úr, Szász Kornél, valamint olykor maga Keskeny Károly szokott könyökölni -, megivott egy sört, elmerengett az idő múlásán, s készített pár fotográfiát is. A többi, s az esetleges emléktábla felavatása a Fa romjai fölött, már az utókor dolga…
Az író és Mihály úr...
Az író és a nevezetes Singer....
Kedélyes hangulat a Fában... (Csak még Szász Kornél hiányzik, de ha végez a pápai tévedhetetlenség dogmatikájának hexameterben történő megfogalmazásával, bízvást csatlakozik...)
A Fabódé belseje a Keskeny-regényben....
A Fabódé kívülről (Bontás után a majdani Városszépítő Bizottságnak minden bizonnyal nehézséget okoz majd az emléktábla elhelyezése.)
